Sok hírem nincs. 

Sajnos Zalán továbbra is beteg, lázas, nem érzi jól magát. Ma egy lórúgásnyi antibiotikumot írt neki az orvos, remélem hatni fog. Hogy nehéz így, az biztos. Főleg annak tükrében, hogy mivel apa csak aludni jár haza (már amikor egyáltalán itthon alszik), Zalán teljesen hozzám nőtt. Nem marad el a mamával, se a tesókkal, csak az anya a jó.

Most, hogy beteg, semmi étvágya sincs. 🙁 Hiába próbálok egyre kreatívabb lenni, semmit se akar megenni. Reggel is kérdeztem tőle mit enne, azt válaszolta levest. Főztem neki finom levest, 2 kanállal evett és ott hagyta. 🙁 Szomorú vagyok miatta. 🙁 

Ma apa se ment a házba. Egyrészt éjjel újraélesztettek és megviselte, másrészt ő is náthás és nem igazán érzi jól magát. Ezen kívül ma temetésre is kell menni. Egy számunkra kedves ember költözött az angyalok közé, amit nagyon sajnálunk. 🙁 Zalánnak mindig kiabált a kerítésen át: “Szevasz, kishaver!” És ez a rohadt betegség vitte el! Egyik pillanatról a másikra hagyott itt minket. Annyira fogsz hiányozni, sőt, már most hiányzol,  Pityu! 

Ismét megmutatta közelről magát ez a szörny. Ismét elbizonytalanított, megrengette az erőmet, kitartásomat. De csakazértis nyerni fogunk!  Igyekszünk a házzal, hogy mielőbb elmehessünk ebből a penészből, ahol Zalán is folyton beteg. Sajnos még sok kell, nagyon sok, hogy az álma megvalósulhasson. Kérünk titeket, ha tudtok még, segítsetek nekünk ebben!