2017.03.27.

2017.03.27.

Szeretném úgy megírni a gondolataimat,  ahogy azok az agyamban megfogannak.

Mióta Zalán beteg lett, úgy érzem teljesen másképp látom a világot,  másképp élem meg a problémákat és másfajta kiutak után kutatok.

Nehezek a mindennapok, mert folyamatosan ingadozom, mivel teszek jót vagy rosszat Zalánnak és a többieknek. Érdekes, de még a mai napig nincs kialakult kompenzáló rendszerünk a tesóknak. Emiatt kicsit labilis is vagyok, mert majdnem ott tartok velük, mint Zalánnal. Szívem szerint az összes vágyukat teljesíteném akkor is, ha tudom, ez egyszerűen lehetetlen és butaság is lenne. Csak kis zsarnokok születnének belőle. 

Így inkább csak meghallgatom a kicsi szívek vágyát. 🙂 Tudom, hogy Jázminka ruhákat szeretne, hiszen ő már csajosodik. Tudom, Csenge biciklit kért a nyuszitól, mert nem csak kinőtte, de el is romlott az övé. Azt is tudom, hogy neki tökéletes lenne Jázmin biciklije. 🙂 Ő is már csajosodik, szép lassan, szinte észrevétlenül kinőtt a Jégvarázs és Minnie mániából és már nem csak a rózsaszín ruha jó. Szereti az állatmintás, cicás, kutyás, stb. ruhákat. A tönkrement cipő helyett egy egyszerű szürke sportcipőt választott. 🙂 Tudom Zalán kicsi szívének halk kívánságát, igazi, pedálos, pótkerekes, nagyfiús biciklit szeretne. Sajnos mindenki kívánságát nem teljesíthetjük, mert most ez nem menne, de mivel Zalánnak szülinapja lesz, megpróbáljuk az ő kívánságát teljesíteni.

Mondtátok páran, hogy Andrásról ritkán írok. Ennek nagyon egyszerű a magyarázata. Egyrészt András 17 éves és nem nagyon szeretne “szerepelni” sehol, másrészt neki már annyira külön élete van, hogy még mi magunk is sokszor keressük itthon,  ő annyira elvan a szobájában. Tanul, olvas vagy elfoglalja magát. Ő már tulajdonképpen egy kész felnőtt. Olyan felnőtt, akinek kamaszkora lényegében nem volt. 13 éves volt, mikor kiderült Zalán betegsége. Míg mi Zalánnal kemón voltunk, apával felújították a lakást. András ugyanúgy festett vagy járólapozott, mint egy felnőtt. És soha nem hallottam panaszkodni! 

A tesók közül talán ő érti legjobban a helyzetünket, sokszor ő az én igazi támaszom. Ha a kicsikre kell vigyázni,nyugodtan bízom rá őket. Ha segíteni kell a házimunkában, rá mindig számíthatok. Az iskolában gyönyörűen teljesít, 2 idegennyelven tanul és mellette jelenleg az ECDL tanfolyamot végzi. Ó, hogyne tudnám szíve vágyát; ruha, jogsi… Majd! Ő megérti!

Zalán egy kis tündérmanó. Sokszor már ijesztő méretű szeretettel és ragaszkodással. Milliószor elmondja naponta mennyire szeret. 🙂 Minden egyes kis betegség, ami eléri halálra rémít. És hogy mi a legnehezebb ebben a betegségben? 

A hétköznapok. Míg a kórházban vagyunk, vizsgálatra várakozunk valahogy igyekszünk mind mosolyogni,  mert akkor Zalán is könnyebben viseli az egészet. Játszunk, bolondozunk.

Aztán mikor hazaérünk ránk szakadnak a gondolatok, az aggodalom. Mi van ha az eredmény nem olyan, mint szeretnénk. Hiszen volt már olyan, hogy ott, akkor mindent rendben találtak és 2. hét végén jött a telefon, hogy bizony mégsem olyan az a vérkép, mint lennie kellene. 

A sok szarság (elnézést!) ami körülvesz, csak hab a tortán. Az iskolai eredmények, a ház körüli zűrök, az anyagi és más jellegű problémák mind-mind csak ölik a lelkünket és hiába küzdünk ellene, olyanok, mint a rossz gondolatok. Egyszer csak kopogás nélkül benyitnak az életünkbe. És semmit sem tehetünk ellenük. Akkor sem, ha azt mondjátok, a pozitív gondolkodás átsegít mindenen. Ez sajnos nem így van.

A házban úgy néz ki megálltak a munkálatok. A beköltözéshez mindössze a padlózásra lenne már szükség, de… Elfogyott a pénz. Most ezt is emésztgetjük.

Talán emlékeztek, hétfőn Jázmin volt rosszul, hányt. Csütörtök András jött haza az iskolából. Szombaton pedig sajnos Zalánt is elérte ez a nyavaja. 🙁 Azóta regenerálódunk. Vagyis igyekszünk. 

A hogyan és merre tovább megint csak kétséges. Nem akarjuk feladni a cél előtt, de most nem látjuk a megoldást. Lehet éppen a fától nem látjuk az erdőt? Az az igazság, több mint fél éve dolgozunk azon, hogy egy Zalán számára élhető közeget alakítsunk ki és mégis a cél előtt megtorpantunk. Talán elfáradtunk. Már gondolatom sincs!

Csak teszem amit eddig.


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

egy × egy =