Nincs jobban Zalán és…  Bármennyire is szeretnék ilyenkor nem gondolkodni, óhatatlanul előjönnek a rossz gondolatok. 

A szombati hányás után azt gondoltuk,csak valamit evett ami nem esett jól neki, hiszen közvetlenül utána már jól volt. Az elmúlt 2 nap is úgy telt el, hogy bár nem nagyon evett, de elvolt. Azonban ma reggel ismét öklendezett és ez megrémített. 

Ennek ellenére próbálunk semmi rosszra sem gondolni, de ott van bennünk a félelem. Hiszen úgy lebeg a betegség a fejünk felett,  mintegy sötét felhő. Várjuk, hogy elfújja a szél, de sajnos a mi életünkben nem lesz ilyen szél. Minden nap a fülemben cseng a mondat, amit a doktornéni mondott a genetikai vizsgálat eredményéről. “Zalán összes testi sejtje hordozza az őt megbetegítő rossz gént.” 

Igen, ez egy ítélet az életünkben. Egy soha le nem telő büntetés. A félelem jövője. Hiába próbálok pozitív lenni és hiába igyekszem nem gondolni rosszra, valahogy mindig előóvakodik a rossz gondolat az agyam legmélyéből és halálra rémiszt. Elég egy ilyen kis vírus hozzá, hiszen tudom, az agydaganat egyik tünete a hányás. Elég egy kis láz és egyből a leukémia jut eszembe. Nem, egy idő után gondolkodni sem akarok!

Ezért is viselem nehezen, ha valamit nem tudok megadni Zalánnak amit szeretne, mert minden egyes elszalasztott alkalom véglegesen elveszik és nem tudom meddig van alkalmam teljesíteni a kívánságait. Olyan nagy hülyeség ez! Annyira nem akarom csinálni! Ki akarok szállni! 

De nem lehet! 🙁 Így kénytelen vagyok az összes erőmet Zalánra fordítani és bízni,  hogy még nagyon sok erőm van. Valahol, tartalékban… Mert rettenetesen fáradt vagyok, még a gondolatok is nehezen jönnek.

De muszáj!  Zalánnak születésnapja lesz, motort, kamiont,  traktort szeretne látni. Fog is! Addig megyek!