Gyakran visszaolvasom azokat a sorokat, amiket az évek alatt “papírra” vetetettem. Istenem, mennyi minden történt velünk!

3 éve ezen a napon éppen MRI-re mentünk, tavaly pedig a Mazda műszakijával szenvedtünk. Egy dolog viszont ugyanaz maradt az évek folyamán, ez pedig a küzdelem! Küzdelem Zalán életéért, a többiek gyerekkoráért, küzdelem az anyagi gondokkal.

Néhányan hiányolják, hogy a többiekről ritkán írok, másoknak szúrja a szemét, mert ez a küzdelem Zalánról szól. Lényegében mindkét felet megértem, azonban Zalánt ez a közeg tette azzá, olyanná, amiben él, így őt kiragadni a környezetéből olyan, mint szövegkörnyezet nélkül értelmet találni egy kötőszónak. Zalán a mi életünk kötőszava. Ő köt minket egymáshoz, az ő szeretete!

Miről is írhatnék? Csenge tegnap újra hányt, ami halálra rémített. Egyből kipakolta az ebédet, majd 10 perc pihenés után kiabált, hogy ő éhes. Nem tudom mire vélni a dolgot! Sajnos ez elkövetkezendő 1 hét kritikus lesz a továbbterjedés szempontjából és csak remélem a legjobbakat. Már csak azért is, mert kissógornak szerdán mennie kell szívműtétre és nekem kell vinni, aztán nemsokára mi is utazunk. Ismét. Ráadásul húsvét előtt. Majd a húsvétot is hogy oldjuk meg?! És után jön a várvavárt szülinap. Zalán minden nap megkérdezni mikor lesz már. 🙂 Hát, már nemsoká, de még javában a szervezésnél tartunk. Egyelőre most az ülőalkalmatosságok “beszerzése” jelent gondot, mert akitől évekig kölcsön szoktuk kapni, idén nem tud adni. 🙁 De dolgozunk rajta. Reméljük sikerülni fog!