Hogy is vagyunk? Leginkább ugyanúgy. 🙁 

Dönteni kellene a holnapi nappal kapcsolatban, de még mindig nem tudok. Bízom benne, hogy ez a nap vízválasztó lesz és minden jóra fordul. Minden értelemben!

Tudom, ide ez már kevés és tulajdonképpen ezért is vagyok/vagyunk elkeseredve. Nem is nagyon találom a szavakat, nincsenek gondolataim sem. Teljesen leeresztettem, pedig nagyon gyorsan erőre kellene kapnom. De valahogy nem megy!

A minimálisan szükséges összegnek bár csak egy töredéke jött össze eddig, mégis nagyon szépen köszönöm mindenkinek! Köszönöm, hogy kitartotok mellettünk, hogy segítetek!

Csak azt kívánom, bárcsak egy kicsivel, egy icipicivel könnyebb lenne! Sok ez így egyszerre!