Túl vagyunk egy hosszú éjszakán. Bár tegnap délután úgy tűnt, hat a lórúgásnyi antibiotikum, hiszen Zalán játszott, futkosott, jól érezte magát, estére sokat romlott a helyzet.

Este 6 körül kezdte a nyűgösködést, de azt hittem csak fáradt. Igyekeztem gyorsan ágyba dugni a kis csapatot, ami egyedül sokszor nem is olyan egyszerű, főleg ha van a családban egy dacos 7 éves kislányka, aki mellett elbújhat 10 fiúcska is. 

Ahogy elaludt Zalán már sírt is. Türcsizett a nózi, fájt a torkocskája, nem érezte magát túl jól. Sajnos estére már az én torkom is kapart, de ez annyira nem is zavart, inkább az, hogy egész nap fulladtam. Tudtam, elkaptam. És hozzá ez a fránya asztma! 

Szóval az éjszaka így telt el. Közben előbb Jázmin, majd Csenge álmodott rosszat és vigasztalni kellett. Mikor végre csend volt, akkor a problémákon rágódtam. 

Vajon el tudunk-e menni Budapestre. Lesz-e Zalán annyira jól, hogy meg lehet oldani a vizsgálatot. Lemondani még nem szeretném, mert az idő megy és én félek, hogy következménye lesz. Kivárok az utolsó pillanatig, hátha… Ma ismét meg kell látogatnom a patikát, mert vitaminból elég gyéren állunk. BioGaiank szerencsére van és az az antibiotikum mellé különösen szükséges. 

Köszönjük szépen mindenkinek, aki a tegnapi nap folyamán utalt nekünk. Egy lépéssel közelebb kerülünk ezáltal a beköltözéshez. Néhányan privátban kérdeztétek, durván mekkora összegre lenne szükség, hogy beköltözhessünk. A legóvatosabb becslésem szerint ez 150 ezer Ft lenne (padló és infra lerakásának költsége, szegélyléc és alátétfólia ára, ragasztó és apró dolgok). Ennyi hiányzik a boldogsághoz. Igen, a mi boldogságunkhoz is, de leginkább a gyerekekéhez és Zalánéhoz. 

Páran kérdeztétek a számlaszámot. A blog “Hogyan segíthetsz->Utalással” menüpontjában találjátok. Nagyon szépen köszönjük mindenkinek, aki segít nekünk. Annak is, aki csak olvas minket, esetleg megosztja a kis hősünknek az életéért, álmáért folytatott küzdelmünket.