A tegnapi napunkat az az 1 óra töltötte ki, amit Zalán a vonaton tölthetett.

Reggel rémesen nyűgösen ébredt. Senki és semmi sem volt jó és nem tudtam eldönteni, hogy rosszul ébredt csak vagy fáj valamije. Egy pillanat alatt elsorolta szinte minden szóba jöhető testtáját a lábától a fejéig, hogy neki ez is fáj meg az is és mindenki hagyja békén! Megmondom őszintén, ezalatt a pár óra alatt többször megfordult a fejemben, hogy lemondom a vonatozást és orvoshoz megyünk. De gondoltam a döntés meghozatala előtt, bár nem akartam, de beavatom hova is megyünk délután.

Elmeséltem neki, hogy ebéd után jönni fog hozzánk az állomásra egy vonat, ahol őt várni fogják. Kicsit utazunk, majd bemehet a vezető mellé is. 🙂 Egyből kijelentette, hogy ő bizony vezetni nem fog, mert fél, hogy nekimegy valaminek. 😀

Sikerült az elterelő hadművelet, boldog voltam. Persze arra nem számítottam, hogy mivel óvatlanul azt mondtam, hogy ebéd után megyünk, így a gyerekek már 11 órakor nekiálltak ebédelni, hogy minél előbb menjünk! 🙂 Éppen elég volt utána megnyugtatni őket, hogy még ne készülődjenek, ne öltözzenek, a vonatunk csak 14:21-kor érkezik. 🙂

Zalán már az állomáson elengedte magát. Ki kellett próbálni a soha ki nem próbált padot és be kellett menni minden korlát közé. 😀 A vonatot meglátva már sietett felszállni. 😀 Kellemes környezet, patyolattiszta vonat fogadott minket és nagyon kedves emberek.

Zalán persze szívesen beszélgetett és mondta a mostanában nem is olyan ritka “zöldségeit”. 🙂 Kapott ajándékcsomagot, tárcsával, lufival, kulcstartóval, színezővel, bögrével, csokivaaaaal. Mire észbekaptam már tömte a szájába. Sebaj! Egy alkalom nem fog ártani! Tegnap ez is belefért.

Látott az ablakból traktort, gyárkéményt, aratást… Hatalmas élmény volt neki! Sajnos az út rövidke volt és szerintem neki extra gyorsan eltelt, hiszen imádta minden percét!

A bakonyszentlászlói fordulót követően bemehetett a vezetőállásra is, dudálhatott is. 🙂 Az első dudaszónál kicsit megriadt és Jázmin biztonságát kereste az enyém mellett. 🙂 Szerencsére Jázmin kéznél volt, mint mindig, így gyorsan helyreállt a lelki béke és már a csipet csapat kiegészülve vette birtokba a vonatot.

A vezetőálláson nem sok időt töltöttünk hazafelé, mert Zalán félt elől. Megmondom őszintén, nekem is kicsit ijesztő volt, de érdekes élmény! Sajnos hazafelé is gyorsan eltelt az út, de pont azért, mert nagyon jó volt. Leszállva még Zalán zöld jelzést adott a vonatnak és elengedte. De megkérdezte, anya, ugye máskor is megyünk? Szerintem ebben az egy mondatban minden benne volt, ami egy kis ember nagy álmát jellemezte! <3

Este megkérdezte még, hogy miért ilyen finom a puszim, majd elaludt. Nyugodt éjszaka volt. Biztos sárga-zöld mozdonyról, sínekről és dudaszóról álmodott! Nagyon szépen köszönjük mindenkinek, aki részt vett ennek a kis harcos nagy álmának megvalósításán! Köszönjük a felajánlást, a szervezést, a takarítást, a kedves fogadtatást, az ajándékcsomagot, mindent!