Bele se merek gondolni, hogy 1 hét múlva kezdődik az iskola. 🙁 Nem akarom! 🙁

Szerencsére a tanszerek megvannak, már csak a ruhák hiányoznak a három nagyobbnak. A lányokat tudtam eddig is, András pedig kb. szeptember 1-én reggel 6-kor fogja bejelenteni, hogy a 3 farmerjából egy se megy rá. Ez tavaly is így volt. 😀 Sajnos a számítógépe tegnapelőtt összetört. Pont suli előtt. 🙁 És neki már hetente többször van olyan leckéje, ahova kellene. De majd… nem tudom… valami csak lesz!

Jobban aggaszt az ismét hazahurcolt fertőzések lehetősége. 🙁 Már rettegek tőlük! Szerencsére már nem kell makd egy szobában aludni Zalánnak a beteg tesókkal, mégis… Így meg most nagyon furcsa, hogy ha beteg lesz bármelyik is, nem leszek ott mellett folyamatosan. 🙁 Tudom, sehogy se jó! Zalán érdekében mégis jobb ez így!

Mi már arra készülünk, hogy nem lesz több kiújulás. Akkor sem, ha tudjuk, esély még van rá! Túl sok mindenen vagyunk már túl ahhoz, hogy bármi nem várt esemény történjen. Zalánnal sokat beszélgetünk az oviról, de egyelőre heves ellenállásba ütközünk. Nagyon nem akar menni! Múltkor már sírt is miatta, pedig éppen csak néhány szóval megemlítettük.

Ha elkezdődik ez a tanév, szeretném felvenni a kapcsolatot a pedagógiai szolgálattal, hiszen Zalánnak szüksége lenne logopédusra. Nem tudom ez hogy lesz kivitelezhető, de meg kell oldani. Sokan pszichológus helyett inkább kineziológust vagy szellemgyógyászt javasolnak, amit szeretnénk is kipróbálni. Ha elkezdődik az iskola, ezt meg is fogjuk tenni. Muszáj! Zalánban muszáj egészséges életszemléletet kialakítani a betegsége ellenére is.

Az ovi kapcsán számtalan kérdőjel merült fel bennem, ezeket majd az óvónővel szeretném tisztázni, de sajnos még azt sem döntöttük el, melyik oviba iratjuk be, hiszen nálunk a faluban óvoda sincs. Így viszont szerintem amellett fogjuk letenni a voksunkat, aki jobban áll Zalán speciális nevelési és táplálási igényeihez. Sajnos lassan muszáj lesz ezzel is szembenéznünk.

Mennyi-mennyi minden, amire elsőre talán nem is számítottunk. Hiszen azt hittük, mire Zalán eléri ezt a kort, már rég túl leszünk mindenen. Bárcsak így történt volna! De sajnos nem. Ennek ellenére nem keseredünk el, folytatjuk az utat és a gyógyulásig meg sem állunk. 🙂

Imádjuk ezt a csöpp kis embert és mindent megteszük, hogy ha csak egy kicsivel is de többet adjunk a gyógyulási esélyeihez. Bármibe kerül is, nekünk ő a legelső! És persze lehetőségeinkhez mérten igyekszünk a tesókat se háttérbe szorítani. Imádjuk mindegyiket! 🙂

Köszönjük mindenkinek a kupak, aludoboz és ötforintos gyűjtést! A kupakot és aludobozt folyamatosan gyűjtjük, az ötforintost szeptember első hetéig tervezzük! Nagyon szépen köszönjük, hogy segítetek ebben! <3