2017.09.20.

2017.09.20.

Napok óta csak esik. 🙁 Kimenni se tudunk, Zalán se találja fel magát. Igaz, bent is van elég tennivaló, mégis… Annyira sok a lehetőség a rossz gondolatokra.

Összeugrik a gyomrom, ha arra gondolok, hogy már csak ma és holnap vagyunk itthon. Ha belegondolok, hogy pénteken ilyenkor már kb. túlleszünk a szemcseppeken és újra az ítéletet fogjuk várni…

Úgy, hogy tudjuk, nagy eséllyel rosszat fogunk hallani. Pedig mit nem adnánk azért a 3 szóért; minden rendben van! Milyen felszabadultan menekülnénk onnan. 🙁 Nem is akarok rágondolni sem!

Persze, az embernek van elég gondja, baja, ügye, tennivalója és még ezer dolog amin aggódik. Mégis! Amiért vagy ami ellen tenni semmit sem tud, csak tanácstalanul várni és remélni, az a legrosszabb, a legfájóbb. Sokszor megváltásnak érzem, ha a hosszú gondolkodás után végre elaludhatok.

Zalán továbbra is csak az utazással van elfoglalva, számolja vissza az időt és mindig megállapítja, hogy az még milyen messze van. Hát, még tényleg!

Rengeteg segítséget kaptunk tőletek, magán és üzletemberektől, alapítványtól, motorosoktól, ezerfelől! Kismamák gyűjtöttek nekünk eurot és ma is érkezett egy hatalmas adag ötforintos! Nagyon hálás vagyok ezért! Egy kis lélegzethez jutottunk Zalán álma mellett is.

Meghívást kaptunk egy családi pihenésre is október elején, majd október végén utazunk. Lehet ránk persze irigykedni, hiszen ez most tényleg irigylésre méltó helyzet, de úgy érzem, erre most nagy szükségünk lesz ahhoz, hogy újra azzal az erővel tudjunk küzdeni, amivel eddig.

Itthon is rengeteg a vita, a hatalmas feszültség minden bolhából elefántot csinál. A rengeteg munka, a külön töltött sok nap, azért hatással volt mindenkire. Igen, most én mondom, csak a pénteken legyünk túl és utána a családon belüli problémákra kell koncentrálnunk. Mert muszáj! Mert csak együtt vagyunk erősek.

Egyelőre nem tudok másra gondolni, mint a péntekre. Tudom mi hogy fog zajlani, hiszen már rengetegszer végigcsináltuk. Sajnos az áprilisi műtét óta már tudjuk, mert akkor mondta először Zalán, a műtét után és a következő napokban is fájdalmai lesznek. Erre is készülnünk kell. Töröm a fejem, mivel lehetne közvetlenül a műtét után elterelni a figyelmét a fájdalomról, de még nem tudom. Biztos el fogja mondani, ahogy mindig elmondja mit szeretne vigaszdíjul, de még elő se merem hozni neki. Fogalmam sincs hogy lesz. Talácstalan vagyok és félek. Egy kis erő kellene. Most!


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

tizenhét − 17 =