Második napja élvezzük Izrael vendégszeretetét. Hát mit is mondjak? Álomország, álomvilág… És mi most Zalán álmát álmodjuk. Gyönyörű álom, amiért úgy vélem, egyrészt megdolgozott, másrészt érdemes volt érte küzdeni.

A szállás remek, az ételekkel kicsit bajban vagyunk, nagyrészt a nyelvtudás hiánya miatt. Szerencsére András egész ügyesen érteti meg magát angolul (no, amikor éppen olyan kedve van), de azért jópár szót én is értek. De… Nehéz kibogozni mi a magyar módra ehető. 🙂 (András tulajdonképpen 2 napja koplal.)

Minden jó és nagyon hálásak vagyunk mindenkinek, aki segített, hogy valóra váltsuk ez a nagy álmot! Köszönjük szépen!

Persze néznünk kell a többieket is, ami most elég nehéz, hiszen fixre szabott a költségvetésünk. Mire gondolok? Tegnap este sétálni mentünk a partra. Zalán nagyon szeretett volna egy ilyen világító kardfélét, amit hosszas könyörgés utána végülis megvettünk neki. Persze Csenge egyből beverte a durcit, mert…

Milyen igazságtalan, hogy Zalán ámát teljesítjük, az övét nem, pedig neki is van… Rosszul esett, mert igaza is van, de… Tudjátok, nálunk másképp mennek a dolgok. De nem egyszerű! Akkor sem, ha ez egy álomnyaralás. De! Itt minden nagyon jó! Majd talán egyszer, nem is olyan sokára Csenge és Jázmin vágyát is valóra válthatjuk. András pedig csak egy papucsot és egy menő napszemüveget szeretne. 😀 Így lesz, tudom! Sikerülni fog! 🙂