Túlvagyunk ismét pár zűrös napon. Előbb Zalán okozott izgalmat azzal, hogy valahonnan összeszedte a bárányhimlőt és olyan ijesztő gyorsan terjedt a számára, szemére is, hogy doktorbácsi úgy gondolta, ideje lesz gyógyszert kapnia. Hatalmas adag vírusellenes gyógyszert kapott, így viszont gyakorlatilag 2 nap alatt átesett rajta, már gyógyul az összes pötty.

Kicsit gáz, hogy egyik gyerek se volt még bárányhimlős. Mivel András tavasszal 18 lesz, ezért két orvos tanácsát kikérve, a szövődmények elkerülése végett őt azonnal oltattuk. Persze nem hiányzott a 10 ezres nem tervezett plusz kiadás, a betegségen kívül. De ez van.

Közben borult a családi béke is, ami valahol törvényszerű, mégis rémes. A sok munka, a rengeteg feszültség, a betegség és a sokszor ki nem mondott szavak, gondolatok megbosszulták magukat. Sajnos íg, sikerült. Rengeteg tüske maradt bennünk az elmúlt 4 évből és ehhez a folyamatos betegség csak hozzátesz. A sok munka, az egymás nélkül töltött napok, hetek még betegség nélkül is kikezdenének egy kapcsolatot. És mivel 4 gyerek van, felelősen kell dönteni hogyan tovább. De nem az érzelem hiányzik, hanem az idő. A beszélgetés, a figyelem, hogy egyáltalán van kihez szólni.

Régóta nem írtam anyámról, most megteszem. Rémes! Még szerencse, hogy bár együtt, de mégis külön lakunk. Viselkedni egyáltalán nem tud. Nemrég volt a névnapja, a gyerekek vittek neki bonbont. Került-fordult, visszahozta. No nem azért, hogy egyék meg a gyerekek vagy valami, csak hogy ne érezzük magunkat jól.

Mostanában szenvedélye lett ez a tévés betelefonálós hókuszpókusz, amire a nyugdíja háromnegyedét rákölti. Hiába mondtuk, magyaráztuk, kérleltük, imádkoztunk neki, végül kiabáltunk vele, hogy úgyse fog nyerni, ne szórja ki a pénzt az ablakon! Oda se neki! Persze nyugdíj után egy héttel már nincs pénze és akkor jön, hogy adjak. Maximum kaját tudok neki adni, hiszen hiába dolgozom, nem vet fel minket a pénz . Sőt! Minden szabad percemben vasaltam múlt hónapban is. Annyit, hogy már bizony a házimunka maradt el sokszor amiből veszekedés lett, mégis “csak” 30 ezret kerestem. Nem nagy összeg de nekünk ez most rengeteget számít. Eddig se volt egyszerű egy 6 fős családor etetni, de most, hogy egy plus felnőttel 7-re bővült a szám… Én már nem is bírom! Már mindenből kifogytunk! Arról nem is beszélve, hogy pl. csütörtökön lefogyott a telefonjáról a pénz és szinte őrjöngve követelte, hogy valaki töltse fel neki! Még a polgármesteri hivatalba is elment. Majd itt követelte, hogy akkor adjam oda az én telefonomat. Hát persze, hogy nem! De ez az újabb feszültség újabb ok volt a veszekedésre. Szóval nem elég, hogy nincs, hogy beteg a gyerek, hogy pluszban bárányhimlős is, még anyám is… Elég! Komolyan!

Zalánnal az utóbbi időben nagyon elszaladt a ló. Tudom, leginkább amiatt, hogy teljesen rá van cuppanva a tévés reklámokra. Ezért aztán majdhogynem az összes tévében látható játékot kérte (volna) Jézuskától. De leredukátattam vele a listát, mert… No,hát nem is állunk úgy anyagilag, meg hát van másik 3 tesó, akiknek szintén vannak igényei. Így elkészült a rövidített lista, ha tetszi ez neki, ha nem. Persze így se lesz könnyű dolgunk. Főleg úgy, hogy most átmenetileg vasalnivaló sincs. 🙁

Szóval most ez van. Nem egyszerű! Nagyon nem! 🙁 De legalább Zalán már jól van. Most rettegve várom, hogy a többieken is kijöjjön. 🙁