Még adós vagyok a tegnapi eredménnyel.

Tegnap nem azért nem írtam, mert egyáltalán nem fontos mi van Zalánnal, hanem hagytam ülepedni a híreket.

Nem írnám le hosszan a tegnapi napot, hiszen úgyis felesleges. A látásvizsgálat a szokásos rendben zajlott, Zalán imád “olvasni”. Most valahogy rosszabb lett ennek az eredménye. Zalán az első szemcseppet nagyon rosszul viselte, a másodiknál pedig csúcsszuper ügyes volt!

A vizsgálaton a doktornő megdícsérte, nagyon szépen együttműködött, minden utasítást pontosan végrehajtott.

Az eredmény? Ehhez kellett egy kis idő nekem. Egyelőre… Várunk!

Az eredmény nem egyértelmű. A legutoljára kezelt daganat hegében egyenetlenséget talált a doktornő. Volt már ilyen, de mint mondtam nem ebben a hegben. Amikor egyenetlenséget találtak ezelőtt, akkor a következő alkalommal általában volt egy új kis ér is, amit pedig a kezelés követett. Tehát ez most egyáltalán nem jó jel, de mást nem tudunk, várunk és imádkozunk.

Így aztán nem is kaphattunk hosszú pihenőt, egyből augusztus elején kell menni, hiába próbáltam kialkudni a 14-ét, mikor úgyis kell MRI-re menni. 🙁 Pedig az útiköltség szempontjából ez nagyon nem mindegy. Így is minimum háromszor megyünk augusztusban, ami nem kis összeg annak tekintetében, hogy 3 gyereket iskoláztatunk mellette. De ez van!

Most mást nem tehetünk, mint kérjük az égieket, hogy ne változzon tovább az állapot. Ha mégis, akkor csak jó irányba. Nem szeretném, ha újra mondanom kellene Zalánnak, hogy be kell mennie a műtőbe és nem akarom tőle azokat a szavakat hallani altatás után! Nem, már meg kell végre gyógyulnia!