2018.08.12.

2018.08.12.

2 napunk maradt. De meddig?

Újabb ítélet lesz? Vagy boldogság? Miben bízzunk?

Lehetetlen egyikben sem, illetve lehetetlen mindkét gondolatot távolt tartani magunktól. Hatalmas a feszültség és ezt a gyerekek is érzik. Hiába megy úgy a nap, ahogy eddig. Valami mégis megváltozott.

Mintha szürke ködként szállt volna körénk a feszültség és a félelem. Olyan, amit mindenki lát vagy csak érez, de senki se meri kimondani. Senki se meri megkérdezni, hogy mi lesz ha…?

Hogy mi lesz? Mi se tudjuk! Hogy hogyan tovább? A szürke ködbe veszik. Együtt, külön? Isten tudja!

Tettünk egy fogadalmat Zalán betegségének elején. Míg ő igényli, míg szüksége van ránk, míg beteg, együtt fogunk mellette állni, hogy ezzel őt erősíteni tudjuk. Azonban egyre nehezebb.

Ne mondjátok azt, hogy az ember azt bántja, akit szeret. Ez már rég túlmutat ezen! És ezzel is meg kell küzdenünk. Nem, nem könnyű!

2 nap maradt reménykedni. De nem tudom, van-e értelme. Elhinni, hogy talán mégsem, aztán leforrázva jönni haza. Vagy talán inkább a rosszabbat higgyem el most, és maximum örülök. Igen, ez lenne a jobb. De ebbe beleőrülök! Fogalmam sincs hogyan, merre tovább. Fogalmam sincs, ez az út merre vezet vagy vezet-e egyáltalán valamerre. Vagy csak körbe-körbe az idők végezetéig.

Azt hiszem, teljesen nyugodtan mondhatom, hogy életünk legnehezebb napjait éljük. Miközben mosolyogni kell és ugyanúgy tenni a dolgunkat, ahogy eddig. De nem megy! Hát hogy is menne? Kinek menne mosolyogva ezer darabra esni?

De az élet megy, rohan tovább és mi örülünk ha valahogy nagy nehezen talpon maradunk. Ha külön is. Csak éljül túl! Csak Zalán meneküljön meg!

2 nap! Már csak? Még? Nincs miben hinnem!


One thought on “2018.08.12.

  1. Üdvözöllek benneteket. Kis Harcossal sok mindenen mentek keresztül, de megfog gyógyulni. Biztatóak. Meglátja tok megéri. Kívánom, H minden jól vegzodnon. Szép napot nektek, puszi.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

tíz − egy =