Igen, sajnos hiába odázom, a gondok megtalálnak. Nem volt ez másképp ma sem, hiszen elég volt az e-mail-eket megnéznem reggel, már onnan is a fizetési felszólítás nézett rám vissza. Mégsem akarok vele foglalkozni! Majd úgyis észreveszitek ha eltűnök, mert kikapcsolják a villanyt. Vagy a netet.

Nem, nem akarok vele foglalkozni. Sokkal fontosabb dolgom van, ez pedig Zalán és a testvérei.

Még mindig görcsbe rándul a gyomrom, ha arra gondolok, hogy mi lett volna ha… Ha tegnap nem ezt az eredményt kapjuk. Ha újra a kemóra készülnénk és meg kellene mondanunk Zalánnak, hogy nincs több ovika, helyette kórház, tű, gyógyszer… De nem kellett! Boldogok vagyunk és szeretnénk ebből az érzésből építkezni a sok nehézség ellenére is.

Ennek ellenére ugyanúgy lebeg felettünk a bizonytalanság pallosa és nem tudjuk, hogy lecsap-e ránk. Ha lecsap, akkor mikor. Így szeretnénk azt hinni de mégjobban szeretnénk elhitetni magunkkal, hogy biztonságban vagyunk és egy rövid átmeneti állapot után végre már csak az egyre ritkuló kontrollok várnak majd. Hogy mikor lesz ez?

A doktornő szerint ha semmi tünet, semmi jel, semmi tennivaló nem lesz, akkor legkorábban 1 év múlva ritkíthatunk a kontrollokon. Előbb 4, majd 6 hétre toljuk őket. Én hiszem és azt akarom hinni, hogy ez az 1 év villámgyorsan elrepül és fellélegezhetünk.

Nem könnyű  Hogy mennyire nem, azt csak az tudja, aki keresztülment már ilyenen. Mikor az ember hisz, bízik, majd egy jó nagyot koppanva zuhan vissza földre és keresi azt a pontot ahol elrontotta. Mert valahol elrontotta, ha olyan erősen hitt benne, mégse sikerült. De én hiszem, most sikerülni fog! Most!

Hiszen Zalán végre gyerek lehet! Hiszen végre vannak barátai, imádja az ovikát, Éva és Marcsi óvónénit, a sok játékot, hogy mindig tanul valamit. Második félévtől szeretne a fejlesztő pedagógus csoportjába is bekerülni és egy kis iskola előkészítőn részt venni.

Issza a tudást. Továbbra is nagy kedvencek a delfinek, még mindig szeretne egy nagy delfines takarót. A nagy kedvenc most a Star Wars, azon belül is Darth Wader. 🙂 Star Warsos órát szeretne. 😀 Illetve egy mamutos legót, amit az angyalkákkal egyeztetve Jézuska esetleg elhozhat számára, ha továbbra is ilyen ügyes jófiú lesz. Azt mondta tegnap, még az annyira vágyott pókemberes mamuszról is lemond, ha Jézuska elhozza neki! Szeretne gyurma kanalat, természetesen Star Warsosat abból is. Vagy delfinest. 😀 És még annyi, de annyi apró kívánsága van.

Látjátok, ezért nem szabad csüggednem! Nincs is rá időm, hiszen ezekért rengeteget kell dolgoznom. De nem bánom!

És akkor itt vannak a többiek. Az utóbbi időben nem sokat írtam róluk. Elkezdődött az iskola, vele a betegségek is. Pénteken már Csenge hiányzott, mert csütörtökön úgy jött haza az iskolából, hogy nagyon fáj a hasa. A pénteket végigfeküdte, szombatra jobban lett. Hétfő hajnalban András volt ugyanígy, igaz, ő hányt is. Tegnap estére szintén Csenge lett beteg, náthás. Szóval ma van egy köröm a gyógyszertárig, remélem még futja a kártyámról egy orrsprayre. 🙂 😉

Jázmin töretlenül tanul, eddig nem volt semmi gond. Mostanában eldöntötte, hogy ő egészségügyi suliban akar majd továbbtanulni. Igaz, még csak 6. osztályos. Bele se gondoltam hogy megy az idő! Ebben a tanévben Csenge is elsőáldozó lesz! 🙂 András? Istenem, de nagy már! Helyes is, okos is! Büszke vagyok rá! Ahogy mindegyikre!

Miközben Zalán itt szundizik mellettem, elgyönyörködök benne. Mennyi erő és kitartás lakozik ebben a csöpp kis emberben. Más talán már rég feladta volna. Én biztosan! És ő még mindig harcol, küzd és milyen messzire elért. Szellemileg legalább 1 évvel fejlettebb a koránál, oviba járhat, játszhat, boldog lehet. Hol van már attól a 2,5 hónapos magatehetetlen bébitől, aki volt, mikor belecsöppentünk ebbe az egészbe? Fényévekre!

Látjátok, ilyenkor mondom, minden perc, amit vele tölthetünk vagy tölthettünk, megérte! És ezért sem szabad csüggednünk. Majd lesz valami! De az út csak előre visz!