Túlvagyunk rajta!

Nem mondom, hogy egyszerű volt vagy teljesen simán ment, de… Zalán nagyszerű volt! Már napok óta “gyúrtunk rá”, hogy ne fájjon az a pocak, hogy ne féljen ez a kis ember!

Reggel semmi baj nem volt, kis sírás volt a kocsiban, de semmi számottevő. Az első szemcseppre apával ment be, de sirdogált értem, így a másodikra már én kísértem be. Egy kis pityergést leszámítva Zalán hősiesen kiállta a szemcsepp próbát. Nem kellett sokat várnunk a vizsgálatra sem és talán mondani se kell, egyszerűen nagyszerűen ment. Zalán minden utasítást pontosan követett, így a doktornő gyorsan és alaposan meg tudta vizsgálni. Nagy dícséretben is részesítette Zalánt.

Utána még beszélgettünk egy kicsit, megbeszéltünk az ovit, illetve Zalán elújságolta. 🙂 Beszélgettünk az ovis felmérések eredményéről, meg úgy általánosan mindenről. Zalán ekkor már jókedvű volt, hiszen túl volt mindenen.

Kicsit még vártunk, mert szerencsére az utolsó pillanatban megoldódott a maglódi fuvar (nagyon szépen köszönjük!) és már indultunk is haza. Mivel Zalán szomjas volt,  a kulacsa pedig kifogyott, megálltunk az első benzinkútnál még venni neki inni. Ott látott meg egy Darth Wader-es órát. Mondtam neki, hogy mivel ilyen ügyes volt, majd megboltolom a Jézuskával azt is. 🙂 Bele is nyugodott! 🙂

Így szerencsére gyorsan hazaértünk. Mivel a hírek jók, a daganat, illetve mondjuk úgy ahogy a doktornő mondta, egyenetlenség változatlan (ami abszolút jóóó, de még milyen JÓ!), ismét kaptunk 3 hetet. 🙂 Ez most azért is annyira jó, mert az elmúlt 2 hónapban összesen 5 vagy 6x mentünk. Hosszú volt és sűrű, fárasztó.

Kimondhatatlanul örülünk a jó híreknek. 2 napja munka közben egyszer csak bevillant, mekkora törés lenne Zalán életében, ha most, a végre elkezdett ovit félbe kellene hagynia. Akkor annyira szorította az érzés a gyomromat, hogy alig kaptam levegőt ettől a gondolattól. Igyekeztem a lehető legtávolabb űzni magamtól ezt a gondolatot!

Ma pedig, mikor a doktornő kicsit hosszabban vizsgálta Zalánt, mint máskor, akkor is bevillant. “Úristen, baj van!”. Aztán gyorsan arra gondoltam, illetve kényszerítettem magam, hogy arra gondoljak, hogy most csak azért vizsgálja tovább, mert annyira ügyes. És így is lett!

Ennek ellenére nem könnyű! Sokszor nagyon nem! A rossz gondolatok olyan gyorsan megtalálják az embert, hogy az hihetetlen és olyan erővel tudják nyomasztani az embert, hogy sokszor fáj élni, levegőt venni, lépni… Sokszor érezzük még mindig úgy, hogy ennek soha nem lesz vége és kényszeríteni kell magunkat arra, hogy másképp gondolkodjunk. Hogy de, ez csak egy átmeneti állapot, ami igaz, hogy nagyon elhúzódott, de minden rendben lesz és egyszer vége lesz minden borzalomnak. Akkor is, ha tornyosulnak a kifizetetlen számlák, ha minden sötétnek és rossznak tűnik is. Mert egyszer vége lesz.

Talán ha hiszek ebben, gyorsabban is fog menni.

Lesz ahogy lesz, sajnos a sors lapjait nem én írom, csak ezt a blogot. El tudnék képzelni szebb és jobb holnapot, életet, de most ez van.

Mindenesetre hálás vagyok Istennek, sorsnak vagy életnek, teljesen mindegy. Hálás vagyok, hogy Zalánnak nem okozott ismét fájdalmat, aggódást. Hogy ismét gyerek lehet, ha csak 3 hétig is. És hogy mi is örülhetünk, hogy ő itt van nekünk. Hogy ők itt vannak nekünk! Minden más ráér holnap! Most csak a ma a fontos! A gondok várhatnak holnapig!