Elmentek a gyerekek, ismét csendes lett a ház.

Apa másodállásban a tetőn, oda se neki, hogy havazik, Zalán alszik. Még. Talán kicsit nyugodtabban. Éjjel nem hányta tele az àgyat.

Még mindig akkora nyomással feszül belül a tehetetlenség, hogy az kibírhatatlan. A bizonytalanság.

Egy banális köhögés mennyire oda tud verni. Hiszen így nem altatható Zalán. Holnap beszélek a doktornővel és addig csak a csidában reménykedem. Hátha valami varázsütésre elmúlik a köhögés és mi el tudunk utazni Budapestre, Zalán pedig megkaphatja a szemét megmentő kezelést.

Mert a kezelés kell. Anélkül elveszítjük a jól látó bal szemét. Ebbe pedig bele se akarok gondolni.

Már-már elfogadtam, hogy újabb kemó kell, aztán jött ez a köhögés, és minden létező forgatókönyvet borított. Pedig csak egy aprócska, mégcsak súlyosabbnak se mondható icipici betegség. Még akkor is, ha éjjel a köhögéstől összehány mindent. Ó, hányszor volt már ilyen! De félek! Mert most megint sürget az idő. Megint versenyt kell vele futni. Nekünk kell a gyorsabbnak lenni!

Viszont a fegyvereink fogytán vannak. Hiába kapja Zalán a kétféle köptetőt, hiába inhalálunk. Tudom, hogy ki kell várni, míg kitisztul a kis tüdejéből az összes csúnyaság, de most nincs idő. Nincs annyi idő. Így viszont nem lehet altatni, nem lehet intubálni. 🙁

Sokan kérdeztétek miben tudnátok segíteni, amit nagyon szépen köszönünk. Pontosan magam sem tudom. Most sokat jelent egy jó szó is, egy kis biztatás. El se tudjátok képzelni, hogy mennyit! Mikor az ember a gödör alján várja sorsa beteljesedését, akkor minden jól jön.

Ezen túl pedig leginkább fertőtlenítőszerben (felületfertőtlenítő és domestos) és gyümölcsben fogadnánk szívesen a segítséget. Mindenért hàlásak vagyunk.

De nagyon szívesen fogadjuk a műanyag kupakokat és alumínium italosdobozokat is. Küldhetitek vagy hozhatjátok hozzánk is (Győrasszonyfa  Hunyadi tér 2.) vagy Csornára a Tátra utca 8-ba. Elég ha a kapu elé leteszitek! A gyűjtött kupakok és alumínium italosdobozok árából igyekszünk az útiköltséget és a gyógyszert megvenni.

Egyelőre pedig emésztjük tovább az emészthetetlent és küzdünk tovább, amíg ő is küzd.