Nem telnek eseménytelenül a napok, bár jól jönne egy kis szusszanásnyi nyugalom.

Múlt hét vasárnap meccs közben, majd péntek tornaórán lett rosszul András. Szédült, légszomja volt, majd pénteken hányt is, így az egész délutánt a sürgősségin töltöttük. Szerencsére semmit nem találtak, de tovább kell mennünk a kardiológiára, terheléses ekg-ra, szív UH-ra, illetve a pajzsmirigyét is meg kell vizsgáltatni. A sportról most le kell állnia egyelőre.

Valószínűleg túlhajtotta magát, hiszen iskola mellett 3 nap munkát is vállalt, 2 délutánt és egy éjszakát, hogy segíteni tudjon nekünk. Ilyenkor elment reggel 6-kor és az éjféli busszal ért haza, illetve ugye a hétvégén éjszakázott…

Reméljük, hogy “csak” a kimerültség okozta a rosszulléteit, nem valami más. Nem jönne jól!

Zalán is nyűgös, sírós volt az elmúlt napokban. Több éjszakát virrasztottunk át az utazás utáni hasfájás, majd lábfájás miatt. Szerencsére úgy tűnik, ezek a tünetek múlóban vannak.

Senkit se akarok keseríteni, de ismét nagyon nehéz kilábalni a hullámvölgyből. Nekünk is meg kell küzdenünk a saját lelkünkkel, ami nem könnyű! Szembenézni ismét azzal, ami vár ránk, bár igyekszünk minél lazábban kezelni, hogy Zalán se érezze annyira. Nem könnyű!

Persze a mellette levő általános gondok ilyenkor jobban nyomasztják az embert, de apa is, én is inkább dolgozunk, hogy ne is kelljen ezekre gondolni. Ezek most azok a napok, amiket ha tetszik, ha nem, túl kell élni. Nem könnyű, de ez van!