2019.05.07.

2019.05.07.

Elnézést kérek mindenkitől, hogy eltűntem. De csak úgy látszik. 🙂

Az az igazság, hogy lóhalálában kell most vasalni, mert jövő héten megy a kamion és addig meg kell lenni a zsebkendőnek. Így reggel 8-tól este fél 10-ig dolgozom. De így talán ki tudjuk fizetni a 90 ezres villany elszámolót.

Közben pedig igyekszünk megoldást találni a gondjainkra. Tegnap apa megint körbefutott pár bankot, hátha sikerül valahogy a házvásárlásra felvett hitelt kiváltatni kedvezőbbre. Sajnos nem sikerült. 🙁 Továbbra is havi 115 ezret fizetünk, ami Zalán betegsége mellett nagyon megterhelő.

Sajnos időről időre kinövik a gyerekek a ruháikat, cipőiket és nem csak Zalán, hanem a lányok is, illetve bár András már nem nő látványosan, mégis szüksége van ruhára, cipőre. Időről időre tönkremennek dolgok, mint pl. most a lányok szobájában lévő szekrény. Hiába csavarozgatjuk, toldozzuk- foltozzuk, már használhatatlan. Zalánnak nagyobb ágy kellene, mert ezt kinőtte és már nem tud benne kényelmesen aludni, inkább közénk költözik, akkor meg mi nem alszunk, mert nincs helyünk. És ezek apró kis problémák, melyek nekünk egyelőre megoldhatatlanok.

Igyekszünk mindent megteremteni, de egyre nehezebb így, lassan 6 év után, hiszen már az a tartalék is elfogyott ami talán soha nem is volt. Továbbra is elsőbbséget élvez minden szempontból Zalán diétája, ami anyagilag egy horror akkor is, ha sokan azt gondolják, ó, hiszen csak kevesebbet kell neki enni adni! Jó lenne ha ennyire egyszerű lenne!

Ennek ellenére is igyekszünk, hogy Zalán élményként, kalandként élje meg az egészet. Ez pontosan látszott a szülinapon, amit bár betegen csinált végig, de nem engedte lemondani. És milyen boldog volt! 🙂 Imádom nézegetni a szombaton készült képeket, mert sugárzik róla a boldogság!

És itt szeretném megköszönni mindenkinek, aki ehhez a pár órás boldogsághoz hozzásegítette ezt a kis embert. Tudnotok kell, hogy ez a szülinap mekkora összefogás által valósulhatott meg! Összefogott a hentes, a zenekarok és magánemberek. A hentes olcsóbban adta a húst, magánemberek kifizették a másik felét, volt aki poharat, tányért küldött, az egyik szomszéd az áramot adta, a másik a raklapokat, amiből a színpad épült, egy helyi vállalkozó a szinpad takarásához járult hozzá, a zenekarok ingyen, első szóra jöttek játszani és sok kedves ember tisztelte meg Zalánt azzal, hogy kamiont, motort hoztak a szülinapjára, melyekba majdnem belenőtt, annyira élvezte. Mindenkinek, egytől egyig szeretném megköszönni a segítséget!

Sajnos nem maradt egy hetünk sem a következő útig, de nagyon bízunk abban, hogy talán mégse kell műteni Zalánt. Ha kell, akkor kell, akkor azt is túléljük és nagyon-nagyon igyekszünk gyógyulni. Hiszen annyi minden van még előttünk akkor is, ha tornyosulnak a viharfelhők.

Anno, mikor a házat vettük és festettük Zalán szobája plafonjára a kis fehér felhőket és a napocskát azt akartuk ezzel üzenni neki, hogy tudja, a felhők felett mindig süt a nap. Most ez kell, hogy nekünk is reményt adjon!


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

egy × egy =