El se tudjátok talán képzelni, mekkora hatalmas kincs az egészség. Mekkora dolog el lélegzetvételnyi levegő, mekkora kincs ha “csak” náthás vagy hány a gyereked. Hatalmas! Leírhatatlan! Maga a boldogság. Akkor is, ha hülyén hangzik.

Az elmúlt 6 évben rengeteg leckét kaptunk a küzdelemből, a kitartásból. Sokszor volt, hogy azt mondtam, nem tudom hogy, de feladom, mert nem bírom tovább. Nem bírom tovább az örökös feszültséget, nézni Zalán küzdelmét, fájdalmait, átsegíteni a szakadékokon mindig, mindenhol, mindenkor.

Aztán az elmúlt 1 hét, mikor annyira rosszul éreztem magam, hogy a levegőért meg kellett néhányszor küzdenem, rávilágított arra, hogy nem adhatom fel. Nem, mert akkor mi lesz Zalánnal? Mi lesz a többiekkel? Mi lesz apával?

Hiába küzdelmes, hiába őrületes a sors, amit nekünk szánt az élet, ehhez igenis foggal-körömmel ragaszkodnunk kell, mert hatalmas kincs, hogy élünk.

Akkor is, ha naponta ezerszer kell könyörögnöm Zalánnak, hogy egyen és boldog vagyok ha napi 1 monte puding lecsúszik. Ha pedig éjjel felébreszt, hogy ő éhes… Az se baj ha éjfél van. Vagy fél kettő!

Mert nehéz, nagyon nehéz! Folyamatosan eltalálni mit enne, mivel kereshetjük az örömét, miért ajándékozna nekünk egy mosolyt! Ezek más számára talán felfoghatatlan dolgok, hiszen annyira természetes, hogy egy gyerek mosolyog, eszik…

Nekünk ez most egy küzdelem. De tudom, hogy lesz jobb, mert lennie kell jobbnak! Mert másképp nem lehet! Azt is tudom, hogy még rengeteg küzdelem vár rá/ránk! De mennünk kell tovább, mert muszáj.

Közben pedig hálát adunk, hogy van holnap, mert muszáj, hogy legyen! Hogy átugorjuk együtt az újabb vagy újra felbukkant akadályokat, hogy teljesíthessük az álmokat, hogy bosszankodhassunk valami icipici dolgon vagy gondolkodhassunk miből fizetjük ki a számlákat. Hogy tervezhessünk, hátha egyszer eljutunk kettesben valahová, körbefuthassam Győrt, mert Zalán jelenlegi mániája a színes vízben fürdés… És sorolhatnám hosszan!

De! Ma ma van még. Az a küzdelmes ma, mikor megküzdünk minden falatért és inkább papírhajót gyártunk a fürdővízbe, mert eddig nem kívánt Zalán műanyag kishajót a vizbe, most meg igen… Lessük minden kívánságát, akkor is, ha a kaja 90%-a a moslékban landol, mert egyszerűen semmit sem eszik…

És közben hálásak vagyunk egy pár szem süteményért, ha kapunk, mert ez újabb esély egy újabb falatra, megköszönjük ha valaki besegít a tisztítószerekbe vagy a gyerekruhákba, a téli tüzelőbe és még hálásabbak vagyunk az életnek, hogy az éjszaka után egy újabb reggel jön, akkor is ha küzdelmes!