Ne haragudjatok, hogy nem írtam, de már péntek óta elég rosszul vagyok.

Nem nagyon akarom részletezni, annyi elég, hogy az elmúlt 6 év megtette a hatását. 🙁 A sok idegeskedés, stressz, a betegség és emiatt a jelentős anyagi problémák valahol törvényszerűen kiütöttek. 🙁 Az imént voltam orvosnál, mert így nem maradhatott, csütörtökön ismét utaznunk kell és rám még itt van szükség. Nagy szükség! Szóval jelenleg kaptam gyógyszert, mert az amúgy mindig alacsony vérnyomásom 160 fölé kúszott és teljes kivizsgálás kezdődik. De én nem is vagyok lényeges!

Zalán viszonylag jól van. Viszonylag, mert sajnos nem akar enni semmit. Jelenleg ami úgy ahogy lecsúszik neki az a puding, esetleg a túró rudi. Ha nagyon-nagyon megerőlteti magát, akkor talán a sonka. No, nem a gépsonka, hanem a házi, füstöltsonka sütve. Aztán ennyi, semmi több!

A kedve nem az igazi, sokat sír, nyűgös, de azért elvan. Igyekszünk legfoglalni, hiszen ki még mindig nem lehet, de ezt se egyszerű megoldani. De majd biztos alakul.

Szóval… Vagyogatunk! Igyekszünk boldogulni, de ez most megint nem a legjobb időszak. Próbáltunk felkészülni a csütörtökre, ami meglehetősen kemény lesz mindenkinek, de leginkább Zalánnak, aki a démonjaival küzd folyamatosan.

Bízunk benne, hogy idővel könnyebb lesz, mert most böszme nehéz. 🙁