Egyáltalán nem tudok jó hírekről beszámolni.

Zalán egyszerűen semmit se hajlandó enni, amitől teljesen kikészülünk. A mai teljesítmény 3 kanál leves volt délben. Este is azt kért, aztán hozzá se nyúlt.

Nem, nem eszik csokit sem. Sem chipset. Sem üdítőt, ami felnyomná a vércukor szintjét. Igen, szedi a vitaminokat. De aztán ennyi!

Az utóbbi 1 hétben még annyi étvágya sincs, mint eddig. Azt fōzök, amit kér, sőt, általában 2-3 félét is, hogy legyen miből választani neki. Amiket annyira szeretett, mint a spenót vagy a borsófőzelék már a múlté. A húst egyáltalán nem eszi meg. Igazából már semmit.

Nagyon szeretnék arra választ kapni valakitől, hogy meddig tart ez az állapot. Tudom, mindegyik orvosunk elmondta, hogy a kemó mellékhatása nagyon sokáig tart, azonban senki se tudott arra a kérdésemre válaszolni, hogy ez az ízérzékelés zavar meddig fog tartani.

Ma már elvittem a boltba is Zalánt, hogy válassza ki mit enne. Vetetett 3 fánkot, amiből mindhárom benn nézeget a szekrényben. Ahogy a párizsi is, amire reggel rábökött. Egyszerűen tanácstalan vagyok.

Próbáltam rá hatni szépen, szelíden, magyarázva, erélyesen, stb… Semmi hatás és kezdek ebben kikészülni. A tápszert sem fogadta el!

A kedve viszont jó, csak hamar elfárad. Ha netán egy fél órára kimegy az udvarra, akkor estére fájdalomcsillapító kell, mert fájnak a lábai. 🙁

Az elkövetkezendő időszak ismét húzósabb lesz, többször is kell utaznunk. Onkológiára és szemészetre is kell mennünk, majd egy újabb MRI is vár Zalánra. Ezek lelkileg is mind megviselik és mivel ő ezt rosszul éli meg, nekünk se könnyű. De tudjuk mit miért kell tennünk.

Szóval… Most ez van! Csak már lenne egy kicsit jobb!