Tegnap délután indultunk a nagy útra. Zalán nem viselte túl jól, a repülőn fájt a füle, illetve már nagyon fáradt és nyűgös volt.

Bázelban ahogy a szállásra értünk, egyből fürdettem, fektettem. Már alig látott szegényem. Most az egyszer nem bántam,hogy az étvágya szinte nulla, hiszen csak otthon készített szedvicsünk volt 2db, nem túl friss.

Éjjel semmi gond nem volt, jól aludt. Reggel… Hááát…. Ugyanúgy nem evett semmit. Pedig kapott gabonapelyhet vagy amit csak akart. Még a tejet se itta meg, illetve az almaléhez sem nyúlt.

Reggeli után gyors csomagolás és átsétáltunk a pályaudvarra. 2 órás vonat út várt ránk. Előrelátó módon vettem egy vodafonos feltöltőkártyát, akivel kaptam ajándékba 5Gb adatot, amit valami csoda folytán Svájcban is otthoni tarifával tudok használni,így Zalán tulajdonképpen végig tabletozta az utat. Hej, pedig milyen gyönyörű helyeken jártunk! Mindenütt nagy zöld terep, mindenütt tehenek, út mellett, domboldalon, hegytető havas… Genfben az átszállás kicsit érdekes volt, mert először másik vágányra írta az applikáció a vonat érkezését, majd 16 percet késett… De végre ülhetett Zalán emeletes vonaton. 🙂 Már előző nap, még Bázelban kinézte magának.

Mikor pedig feltűnt a Genfi-tó… Túlparton pedig a hatalas hegyek, hófödte hegycsúcsokkal… Ez egy csoda! De ahogy apa mondta indulás előtt, nem kirándulni jöttünk!

Sajnos nem! Nagyon nagy a tét! Zalánnak úgy mondtam,hogy az a kérdés, az itteni doktorb van-e olyan szuper cucca, amivel végleg el tudja űzni a gonosz manót. Reméljük, hogy van! 🙂

Ma pihenünk kicsit, aztán megbeszélés lesz a kórházban. Egyelőre szeretnénk valamit enni, mert Zalán ma még nem evett.

Bajban vagyunk, teljesen őszintén mondom! Minimál költségvetéssel indultunk, hiszen sok választásunk nem volt. Minden pénzünket beletettük, hogy meglegyen az út és a szállás ára. Itt pedig a mi pénztárcánkhoz mérten rettenetesen drága minden. Kb. az otthoni árak négyszerese minimum. Egy kis kézfertőtlenítőt vettem a Migrosban 4,60 Frankért. Tudjátok, aki otthon 400ft körül van…

No, hát valahogy spórolnunk kell. Már első este a taxira 50 frank, de sok választás nem volt, Zalán nem bírt volna még legalább fél órát tömegközlekedni, átszállni majd sétálni, mikor már alig vonszolta magát. Szóval itt egy dolgon tudunk spórolni, a kaján. 🙁

Majd lesz valahogy! Csak kapjunk jó híreket! Kérlek, ezért imádkozzatok ti is és akkor minden rendben lesz. 🙂