Hihetetlen, mekkora biztonságot tud jelenteni egy 12nm-es csöpp szoba, ahol magamra tudom csukni az ajtót és ha kell, kisírhatom magam.

“Itthon” vagyunk. Nemrég engedtek el a kórházból. Zalán tegnap este, mikor kiderült,hogy maradnunk kell, nagyon kiakadt, amitől én is teljesen lesokkoltam. Egyszerűen egyre nehezebben bírom és most egyedül az én vállamom nyugszik itt kinn minden. Sokkal jobban fáj, mint máskor. Sokkal nehezebb a súly, sokkal jobban nyom.

Az éjszaka se telt fényesen, Zalán sokszor felsírt, nehezen vígasztaltam meg. Ebben nem jelentett könnyebbséget az sem, hogy hajnali 2 órakor kellett vérnyomást mérni, hányáscsillapítót bevenni, sebet sebet ellenőrizni. Nehezen, de eltelt.

Reggel elkezdett hányni Zalán. Tulajdonképpen már úgy ébredt, hogy fájt a hasa. Hoztak neki gyógyszert, illetve receptet is kaptunk, 2 fajta fájdalomcsillapító, 1 hányáscsillapító. Ki is váltottuk. Számlát mellékelem.

Itt a szálló holnapig van kifizetve, erről a számlát már kitettem. Most még 1 hétre kell fizetnünk, de sajnos ebben a szállóban már nincs hely.

Beadtuk a jelentkezést a kórházhoz tartozó szülői házba, de erről még nincs döntés, reggel beszéltem ezügyben azzal a személlyel, aki intézi. Van lehetőség most is beköltözni, de akkor ki kell fizetnünk a pontosan 134,95Frankot éjszakánkênt. Tehát muszáj vagyunk várni és egy kicsit még kitartani. Ha ez nem jön össze, akkor van az a kis fél lakás, amiről tegnap írtam, de az is heti 400frank, tehát mindenképp a szülői házzal járnánk a legjobban.

Zalán jelenleg nincs teljesen jól, de ez a terápia hatása. Ezzel meg kell birkóznunk. De a helyzethez és most azt mondom, hogy a tegnapi helyzethez képest jól van. Talán lesz kicsi nyugalom.

Ma kaptunk egy tervezett kezelési rendet, így ha a lakás megoldódik, legalább egy kis biztonságérzetünk lesz.

Nem kértem mostanában ilyet, de kérlek, imádkozzatok, hogy minden rendben legyen! Muszáj meggyógyítani!