Módosultak a 2 nappal ezelőtti tervek. Tulajdonképpen gondolkodni nem volt idő, olyan gyorsan történt minden!

Reggel éppen kenyérért indultam, mikor érkezett a hír, hogy a doktornő beszélt a svájci professzorral, aki szerint minél hamarabb meg kell lenni a műtétnek. Ha az, ha nem az, meg kell lézerezni, nincs mese!

Így félútról fordultam vissza és azonnal indultunk is Budapestre, ugyanis az altatáshoz PCR teszt kell! Természetesen ezért az 5 perces mutatványért is meg kellett autóztatni a gyereket 300 km-t. 🤔 No mindegy!

A teszt le lett véve és a tervek szerint hétfőn reggel kerül Zalán a műtőbe.

Nagyon nem örülök, hogy így alakult! Minden idegszálam tiltakozott azellen, hogy újabb 2 hetet töltünk tétlen várakozással. És ha a bajból azalatt mégnagyobb baj lesz?

Hogy mire gondolok pontosan? Tavaly még Svájcban egy nagyon empatikus, tetőtől-talpig ember professzorral kerültünk kapcsolatba, aki ha 3 órán keresztül kérdezgettük, akkor 3 órán keresztül válaszolt a kérdéseinkre. Ott soha nem éreztük, hogy csak 1 beteg lenne Zalán. Inkább azt, hogy Ő a beteg!

Rengeteg dolgot megtudtunk, amit itthon másképp gondolnak. Pl. azt is, ha ez a betegség belobban, akár 2 hét alatt képes hatalmas módon szétterjedni a szemben és azt hiszem (erre már pontosan nem emlékszem), 6 hét elég, hogy a testben is elterjedjen! Ha belobban! De azt is megtudtuk pl. hogy amíg itthon az az álláspont, hogy nem kötődik kromoszómához az öröklés, kinn azt mondják, hogy de bizony, kötődhet. Arról pedig azt hiszem, tavaly is írtam már, hogy kinn műtét után nem preferálják a fektetést, mert csak mégjobban bedagad a szem. Itthon pedig fektetik. 🤔 Ezt is csak érdekességképpen írtam le, illetve azért, hogy értsétek, hogy 7 év után miért okozott ekkora riadalmat bennem az új daganat (ha az).

Nem vagyok boldog ettől a helyzettől. Nagyon nem! De mit tehetnék mást, mint küzdök a gyerekemért? Semmit, azt hiszem! Bármennyire is fáj és bármennyire is azt érzem, hogy belehalok, menni kell és csinálni újra meg újra.

Sokat gondolkodtam az elmúlt 2 napban. Nem adom fel a küzdelmet, mert nem adhatom fel a 7 évet magam miatt. De én már nem hiszek abban, hogy valaha jobb lesz. 🙁