2020.11.17.

2020.11.17.

Telnek a napok az önkéntes karanténban. Lassan már-már valami rendszert vélnék felfedezni a napjainkban. Aztán ezt a butaságot gyorsan elfelejtem. 😆

Sajnos az, hogy itthon vannak a gyerekek, nem törvényszerűen jár együtt a sokáig alvással és nagy pihenésekkel. A délelőttök szokásos rendben zajlanak, arra tényleg megvan a begyakorolt ritmus. Míg elvégzem a házimunkát, a gyerekek átnézik azokat a leckéket és tanulnivalókat, amikhez nem feltétlenül kellek. Természetesen szigorúan a teájuk és reggelijük után. Mire belekezdek a főzésbe, Jázmin már a mateknál, Zalán az írásnál tart, ami neki az olvasás mellett a kedvenc. Ebéd után jönnek a nehezebb tárgyak. Zalánnak a matek, amit nem nagyon szeret, a többieknek a kémia, fizika, törit kijegyzeltelni, stb.  Átlagosan a tanulás délután 3-ig tart, akkor ülök le dolgozni és estig fel sem állok. Nagyon rohanós így, de szükséges. Ez van, elfogadtuk.

Igaz, vannak napok, mikor semmi se akar sikerülni, mert már századjára magyarázom el a hármas szorzótáblát de a 3×3 még mindig 6 a 9 helyett vagy negyvenedszerre beszéljük meg, hogy nitrogénnek még hány vegyérték elektront kell felvennie ahhoz, hogy elérje a nemesgáz állapotot. Vagy éppen azzal küzdünk, hogy a Nat2020-as törikönyvben minden le van írva csak az nem, amira a kérdés vonatkozik… Sokat küzdöttünk a hiányzó tankönyvekkel, amit anyagi lehetőségeimhez mérten próbáltam pótolni. Nagyjából sikerült, hétfőn érkezett meg a fizika könyv, így már “csak” az angol hiányzik. De majd az is meglesz gondolom!

Zalán tanárnőjétől rengeteg segítséget kapunk, ami nagyon jó, hiszen folyamatosan tudunk haladni, nem csak belecsapunk egy-egy leckébe. Kaptam letölthető anyagot, illetve tanári segédletet, hogy egyszerűbb legyen és így valóban egyszerűbb is. A többiekkel mérföldekkel nehezebb, de szerencse, hogy több ismerős is be tud segíteni ha végképp nem jutok dűlőre 1-1 leckével.

Sokszor azt érzem, hogy az idegösszeomlás határán vagyok, aztán másnap belátom, hogy alapból tök jól elboldogulok, illetve inkább úgy fogalmazok, hogy esélyesnek látom, hogy más már ideggörcsöt kapott volna. 😆😆😆

Jövő héten ismét utazunk. Remélem jó híreket kapunk. Pont most számolgattam, 1 hónapon belül az ötödik budapesti utat fogjuk megtenni. 🤔 Nagyon nem egyszerű! Lelkileg főleg nehéz, miután egyszer már elhittem, hogy sikerült. Aztán mégsem. De nem adhatom fel!

A sok elzárkózott napnak vannak szép pillanatai is. Pl. mikor egy régi kedves ismerős 4 tábla csokit küldött anélkül, hogy előre jelezte volna az érkezését. És hogy örültek neki a gyerekek! 🙂 Most ezekkel a pozitív gondolatokkal zárom ezt a posztot. Remélem mindenki egészséges! Nagyon vigyázzatok magatokra és köszönöm, hogy velünk vagytok! 😘

 


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

tizennyolc − 13 =