Sokan, sokszor teszitek fel nekem azt a kérdés, hogy bírom. Ezen sokszor el se gondolkodom, hiszen bírom vagy nem, menni kell tovább.

Hihetetlenebbnél hihetetlenebb kihívások elé állít az élet, de ebből nincs kiszállás. Mindig az adott helyzetben legjobbnak tűnő megoldást választom, amit utólag sokszor megbánok, de akkor már nincs mit tenni.

A reggeli és késő esti órák hoznak egy kis megnyugvást, mikor még vagy már alszanak a gyerekek és ilyenkor van időm elgondolkodni, hogy hogy is bírom még.

Az elmúlt, tanulós, rohanós napok folyamában nagyon nehezen. Volt az utóbbi időben nem egy olyan eset, hogy teljesen kiborultam és úgy éreztem, hogy rám omlik a világ. De ez is több tényezős.

Jelenleg túl sok helyen kell maximálisan helyt állnom, ami bár napról napra valahogy csak sikerül, de egyre nehezebben. A gyerekek tanítása nem kis dolog és egyáltalán nem hasonlítható a tavaszi digitális oktatáshoz. Míg akkor nálunk jóformán a napi feladatok megoldásában kimerült a tanulnivaló, most tényleg tanulás van. Képletek, időpontok, kiszámítási és szerkesztési módok. Definíciók és nyelvtani szabályok. És emelett az idegen nyelv. Bár talán ez utóbbi okozza a legkevesebb fejtörést nekem.

Mindezek mellett pedig helyt kell állnom az életben. Ebédet teremteni és sajnos az utóbbi időben a teremteni többször fordult elő, mint a főzni, dolgozni, ráadásul gyorsan és jól, mellette pedig vezetni háztartást (és mikor kell Budapestre menni, egészségesen, fertőzésmentesen). Nehéz, hiszen az utóbbi időben sorra mentek tönkre a gépeim és hol melegvíz nem volt, hogy mosógép.

Nagy naívan azt gondoltam, hogy a tavalyi svájci út jó kis túlélő tábor volt, de be kellett látnom, hogy az idei év mindent visz és még annál is nagyobb túlélésre kell törekednem, mint ami 1 éve volt.

Inkasszós számla mellett Budapestre menni, megoldani a hétvégét, vagy a maradék 2 hetet pénz nélkül, a semmiből ruhákat szülni a gyerekeknek, csináld magad módszerrel villanybojlert szerelni, nekiindulni úgy Budapestnek, hogy maximum 3/4 útig elég a benzin, aztán majdcsak lesz valami. És rengeteget segített, hogy voltak barátaim, akik ha sokszor csak késve értesültek valamiről, de mellettem álltak.

Jelenleg anyuval is komoly gondok vannak ismét. 🙁 Megint volt egy nyugisabb időszak, azonban az utóbbi időben megint egyre komolyabb emlékezet kiesésekkel küzd, ami nem csak rémisztő sokszor, hanem veszélyes is. Pl. majdnem a fejünkre robbantotta a házat, mert vagy elfelejtette, hogy tett(ünk) a kazánra, vagy egyszerűen jó az úgy is alapon fogta és kinyitotta a kazán huzatszabályzó ajtaját. Vagy elzárja a vízcsapot és üvölt, hogy nincs víz. Vagy vasárnap reggel 6 órakor értelmetlen sms-t küld a telefonszolgáltatója számára majd magából kikelve üvölt, hogy valaki használta a telefonját. Meg van róla győződve, hogy valaki bejár hozzá és ellopja a kiskanalait és hasonlók. 🤔 Ma beszélnem kell az orvossal, mert ez az ő érdekében sem, de a miénkben sem mehet így tovább!

Tudom, most mindenkinek nehéz! Én, hogy teljesen őszinte legyek, csak végszükség esetén dugom ki az orrom a házból. Maximum friss kenyérért megyek, vagy gázpalackért. Igaz, volt olyan az utóbbi hetekben, hogy már az sem volt.

És igen, én azt mondom, ki kell mondani, ha baj van. És most baj van!

Szóval ha őszintén kell válaszolnom arra, hogy hogy bírom, csak halkan és suttogva merem elmondani nektek, hogy egyre kevésbé. Egyre fáradtabb vagyok és úgy érzem, a problémáim messze nagyobbak, mint amit egyedül meg tudok oldani.  Segítségem pedig nincs!

Az év legnehezebb időszaka következik nekem még akkor is, ha leszámítjuk a közelgő télapót és karácsonyt. Ezt már elengedten. A mission impossible ehhez képest gyaloggalopp, szóval ez ennyi. Igyekszem addig nem gondolni rá, amíg nem feltétlenül muszáj, utána pedig túlélni. De most jön a felvételi, a félév, ami különösen Jázminnak nagyon fontos, hiszen pályaválasztás küszöbén állunk. Tervek vannak, de most a jelenlegi helyzetben kétséges, hogy sikerülni fog-e.

Tehát most még ki kell tartanom akkor is, ha fáradt vagyok és csüggedt. Majd februárban talán pihenhetek. Talán… Akkor viszont ott lesznek azok a gondok! Majd meglátjuk… Mondta a vak, aki sose látta meg.

Hát, ilyen folyamatos szélmalom harc az életem!

Most pedig megyek és keltem Zalánt. Újabb nap, újabb kihívások. Aztán csak eltelik ez a nagyon-nagyon rossz 2020-as év is!