2021.08.25.

2021.08.25.

Pár napra haza kellett jönnünk, mert nem tudtuk meghosszabbítani a szállásfoglalásunkat, szállodába pedig nem szerettünk volna menni több dolog miatt sem. Egyrészt nem tudok ott mosni, márpedig 3 váltás ruhával sok lehetőség nincs, többet vinni pedig akkor sem tudnánk, ha akarnánk, hiszen a csomagtartó méretei nem engednek többet. A főzésről nem is beszélve, hiszen Zalán nem ehet folyamatosan csak hideget. 🙁 A szálloda árai pedig…

Gondolkodtunk egy másik airbnb-s szálláson is, azonban sajnos csak minimum kétszer annyiért tudtunk volna sokkal távolabb bérelni szállást, ráadásul olyan helyen, ahol a parkolás is fizetős, így elvetettük ezt a lehetőséget is. Túlságosan megdrágította volna a kinn tartózkodásunkat a fizetős parkolás (28frank/nap), és a tömegközlekedés azon kívül, hogy egy 30 kilós gyereket cipelni altatás után, mikor még szédül, egyik buszról a másikra vagy metrora, nem egy leányálom.
Itthon vagyunk, tegnap már megérkezett a medical report is, melyből megtudtuk, hogy nem egy új daganat volt, hanem kettő is, de a másik egy sokkal kevésbé rizikós helyen, a régi nagy heg távolabbi szélénél. Ami gondot okoz, az az új daganat, ami a látóidegtől 1,42mm távolságra van. 🙁 Tehát sajnos az a terület még mindig aktív. 🙁 Várunk és reménykedünk.
Az ortoptikai mérés eredménye Zalán látó szemén távolra 0,63, közelre 1,0. 🤔

Próbálok hinni és bízni az orvosaink nagyon magasszintű tudásában és tapasztalatában, de ma nagyon letörten ébredtem. Az idő szürke, hideg, szomorú és valamiért rossz előérzet kapott el. Jövő héten már ismét egy műtét vár Zalánra. 🙁

Az igazgató bácsival sikerül szerencsére megbeszélni, hogy Zalán a többieknél előbb kapja meg a tankönyveit és ki tudjuk vinni magunkkal. Aztán kezdődhet a 3. osztály. Még mindig magántanulóként. 🙁 Sokszor eszembe jut, ha 2019 ősze előtt készült volna itthon UBM vagy OCT, akkor talán nem hatalmasodik el ennyire ez a betegség! Talán már meg is gyógyult volna Zalán. De nem készült, pedig mint utólag kiderült, a lehetőség megvolt. Éveket veszítettünk, ami egy 8 (bár akkor még csak 6 volt) éves gyerek életében nem kis idő. Talán Zalán is olyan lehetne, mint a többi 8 éves. Talán ő is járhatna iskolába… Talán…

Itthon vagyunk. Zalánt nagyon megviselte az utazás. Nagyon messze van Svájc, hiszen több, mint egy fél nap megy el az utazásra, és ő ezt sose viseli jól. Reggel 6-kor indultunk Lausanne-ból, este fél 9-kor értünk haza. Dugó dugó hátán, balesetek… Egy út alatt 5 dugóban ücsörögtünk, a hatodikat inkább már kikerültünk.
Itthon vagyunk.

Akkor is, ha csak pár napot! Lelkileg valamennyivel könnyebb, hiszen be tudtam segíteni az iskolakezdéshez szükséges dolgok intézésébe. Mikor Zalán betegsége kiderült, Jázmin az első osztályt kezdte, András a hetediket. Most Jázmin ismét elsős lesz. Középiskolában. András pedig a második évfolyamot kezdi az egyetemen. Csenge hatodik osztályos lesz. Mennyi elpazarolt idő… Ha elkészültek volna azok a felvételek, a már 2017 óta hegnek nézett helyen. De nem készültek. 🙁 Valamiért nekünk ezt szánta a sors.
Nehéz, de megyünk tovább. Akkor is, ha a szívem szakad belé, hogy ismét kétfelé szakad a család! 🙁


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

hat + egy =