2021.08.18.

2021.08.18.

Túl vagyunk a műtét utáni első napon és most már a második éjszakán is. Mondanám, hogy zökkenőmentesen ment minden, de nem így van. Inkább azt mondanám, hogy a szokásos rendben.

A műtétek után meg kell küzdenünk kb. 2-3 nap hasfájással és ugyanennyi hasmenéssel. Minden bizonnyal valamelyik alkalmazott szer mellékhatása lehet ez, mert minden egyes kezelés után így járunk.
Tegnap emiatt mozdulni se mertünk itthonról, így nagyon ment az unatkozás.
Még éjjel is rendszeresen látogattuk a mellékhelyiséget, aztán az éjszaka, olyan éjjel 1 után már viszonylag simán eltelt.
Sajnos ez az állapot még 1-2 napig kitart, így gondolkodom, hogy mivel tudnám lekötni Zalánt, mert sajnos a színesceruza, színező otthon maradt. 🙁 Mindig otthon felejtünk valamit, de ez valószínűleg Murphy törvénye.
Zalán még alszik, én pedig próbálom kitalálni, hogy az otthoni körülmények között is kevés alapítványi napidíjból mit tudok itt varázsolni. Már a fülünkön folyik a krumplistészta és a palacsinta.
Alapanyagokat hoztunk magunkkal, de pl. húst, tejterméket nem tudtunk és ugye nem is nagyon lehet, így folyamatosan bűvészkednem kell mi olyat tudok teremteni az asztalra, amit Zalán megeszik (bár az étvágya jó!) és nem mindig ugyanaz.
Itt térnék ki egy olyan dologra, amit sokszor írtok sokan. Arra, hogy Zalán megérdemel egy-egy kis finomságot, fagyit vagy amit szeretne. Teljesen egyetértek veletek, tényleg, maximálisan! És köszönöm, hogy ennyire szíveteken viselitek Zalán sorsát. De! Alapítványi pénzből ilyenre nem költhetünk. 🙁 Amit tudunk, ami belefér a szűkös keretbe, mert dolgozni most sajnos egyáltalán nem tudok azokban a napokban, amiket otthon töltünk, higgyétek el, megadjuk neki. De most ezt kérlek értsétek meg, itt nem tehetjük meg!
Jelenleg még várjuk a következő időpontunkat, ami úgy kb. 1,5 hét múlvára tehető. Tehát ismét itt van a nyakunkon.
Zalán pedig egy hős. Nem fél és erre büszke is! Hihetetlen, de a kórházban is jól érzi magát. Szereti az orvosokat, a nővéreket. Tudja, kitapasztalta már, hogy itt teljesen máshogy állnak hozzá, mint otthon. 🙁 Ez kicsit szomorú, mert talán emlékeztek, otthon minden altatás után 1-1,5 hétig rémálmok gyötörték. Mostanában kezd mesélgetni azokról a dolgokról, amik a magyarországi műtőben történtek vele. Eddig hiába kérdezgettem.
Az biztos, hogy bár itt is megviseli egy-egy komolyabb beavatkozás (főleg a kis testét), de a lelke lényegesen jobb állapotban van.
Közben pedig nagyon nehéz mindezt a család távollétében végigcsinálni. Nehéz! De tudjuk mi a cél! Megyünk tovább és köszönjük ha útközben bíztattok. Higgyétek el, ez rengeteget jelent! ❤️


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

tizenhat − három =