Itthon vagyunk, jól vagyunk! 🙂

Szervezzük tovább az életünket, ami most nem is olyan kis feladat. Múlt hét szerdán kiégett a falban a villanyvezeték. Mivel az egész lakásban ilyen vezetékek vannak, a villanyszerelő szerint át kell húzatni az egész hálózatot. 🙁 Nem is számoltunk ilyennel. De mikor megláttuk a lakásban a füstöt, majd a dobból előszökő lángot, hát bizony megijedtünk! Szóval még annál is több munka lesz a lakáson, mint gondoltuk!

Közben folyamatosan keresem a lehetőségeket, hogy tudnám Zalánnak megkönnyíteni a betegségét. Az a baj, hogy az interneten fellelhető kevés információ legnagyobb része hiteltelen. Több orvos által írt értekezést is elolvastam már a betegségről, de csak egyre bizonytalanabb vagyok. Érvek és ellenérvek. Sokszor már nem is értem, mire miért van szükség! És fáj, mert a rosszabbnál rosszabb kezelések közül kell választani.

Tökéletesen megbízom a doktornőnkben, hiszen hogy is hihetnék a gyógyulásban, ha nem bíznék meg a szakértelmében!

De annyi minden van interneten! Pl. soha nem beszélt Zalán esetében túlélési esélyről. A látásáról is csak annyit mondott, hogy majd a sors eldönti. 🙁 Sajnos tökéletesen tudom, hogy ő sem jövőbe látó, nem tudja megmondani, hiszen ez a betegség nagyon alattomos. Ahogy elhal az egyik daganat, kijöhet új, sőt, legtöbbször több esetben is kiújul egészen 5 éves korig. De nem tudom megemészteni! Hiszen én egy egészséges, gyönyörű kisfiút szültem! Keresem a lehetőségeket!

Mindig ott van, hogy talán külföldön… De ott is csak akkor kezelik, ha már  ennél is nagyobb a baj! És ott is vannak olyan mellékhatások, hogy akár le is bénulhat! Már nem is tudom melyik a rosszabb! Mozogni, de nem látni vagy látni de nem mozogni…

Hát így telnek a mindennapjaink….