4 napja vagyunk itthon. Próbálunk újra visszaszokni. Ez mindig nehéz, hiszen mire megszoknánk, hogy itthon vagyunk, újra mennünk kell. Így van ez most is, hiszen csütörtökön újra altatásos vizsgálatra kell mennünk, majd utána az osztályra kontrollra.

Az első kemó után “csak” sejtnövelőt kellett kapnunk, a 2. után már vért. Előre félek tőle, most mi lesz. De próbálunk a legjobbakban bízni. 🙂

Ma látogatást tettek nálunk a győri Lions Klub képviselői. Nagyon rendesek voltak, miután átnézték az orvosi papírjainkat, biztosítottak minket arról, hogy ha külföldre kellene vinni Zalánt, akkor “beszállnak” a költségekbe. Ez sokat jelent nekünk, hiszen van egy amolyan biztos pontunk, kapaszkodónk, hogy ha mégis bekövetkezik az, amit nem szeretnénk, akkor sem maradunk magunkra. 🙂

Szerencsére az orvosunk, dr. Maka Erika nagyon érti a dolgát és mindent megtesz Zalán gyógyulásáért. Szerencsénk van vele, rosszat nem is tudunk róla mondani. Bízunk benne és abban, hogy meggyógyul ez a kis manó. Hiszen másképp nem is lehet!!!

Közben egyre sokasodnak a gondjaink a lakás körül. A fürdőszobához még hozzá sem tudtunk nyúlni és sajnos a tetőhöz sem, ahogy Zalánnak sem sikerült még külön fürdőszobát biztosítani. Ezek nagy beruházások, ebbe nem tudunk csak úgy belevágni sajnos. Most a legfontosabb egy normálisan működő bojler lenne, hiszen napok óta úgy melegítjük a vizet fürdéshez. Szóval sok a munka, a gond, a baj még Zalán betegsége nélkül is.

És sajnos a mai szemvizsgálatnál magas szemnyomást találtak apánál, így esélyes, hogy neki pedig zöld hályogja van a maradék 1 szemén. 🙁