Hát elérkezett ez a nap is! Végre megszabadulunk a 2 hónapja hordott “kanócunktól”, azaz a Hickmann-kanülünktől, amin keresztül eddig a kemoterápiát kaptuk.

Féltem ettől a naptól is, ahogy a többitől is, ha menni kellett. Most különösen, hiszen egy újabb altatásos műtétről volt szó és ki az a szülő, aki előtt nem a lehetséges mellékhatások lebegnek… Én amúgy is aggódó vagyok, lehet túlságosan is!

Fél 5-kor keltünk, fél 6-kor már úton is voltunk. Az eső persze esett, mint az utóbbi időben mindig, ha menni kellett. Ez sokat nyomott az amúgy is borús kedvemen! Ráadásul előző este későn is aludtam el, így kellően fáradt is voltam.

Fél 8-ra kellett beérnünk a kórházba, ez sikerült is. Gyors vérvétel következett és kapott a kis kezébe Zalán egy branült, hiszen ha a kanült kiveszik és gond van, akkor kell egy hely, ahol szükség esetén gyógyszert tudnak neki adni. Persze ez csak nagy sírás árán sikerült és ráadásul olyan “szerencsétlenül”, hogy pont abba a kis kezecskéjébe kapta, amelyiken az ujjacskáját szokta szopizni. Így aztán egész nap takargattuk előle azt a kezét, mert ahogy felfedezte, már vitte is a szájába. Ez pedig egy branülnek azt hiszem nem tesz túl jót. 🙁

Hosszasan várakoztunk, szegény kincsem éhgyomorra a tervezett műtét miatt. Reggel 9 körül lejött egy sebész a műtőből és tájékoztatott minket a tervezett beavatkozásról. Elmondta, hogy az esetek többségében nincs is szükség altatásra, mindössze steril körülmények között kihúzzák a csövet, majd kap egy öltést a helyére és már készen is van. Természetesen ha ez nem megy olyan egyszerűen, akkor nem kockáztatnak, hanem elaltatják. Nagyon rendes volt a doktor bácsi, minden kérdésünkre válaszolt.

Rövidesen jött egy altatóorvos is, ő is megvizsgálta manókát, majd újra csak várakoztunk. Igazából vártam mikor esünk túl az egészen, de féltem is tőle.

Fél 11 volt, mikor jöttek Zalánért a műtőből. A liftig elkísérhettük, de a műtőbe már nem vihettük mi, el kellett válnunk. 🙁 Még mindig nagyon nehéz idegen emberekre bízni a kisfiamat!

Leültünk a lift előtt a szívultrahangnál és vártunk. Nemsokára jött a hír, hogy nem kellett altatni, mindjárt visszakapom a kincsemet. No, onnét ha csak egyet is zörgött a lift, már figyeltem, mikor jön Zalán. Nemsokára jött is (igaz akkor ez nekem óráknak tűnt!), nagyon sírt. Alig tudtam megnyugtatni. Elaludt a karomban, de még sokáig hüppögött. Miután felkelt végre megetethettem.

Közben megjött a vérképünk is, amiben kiderült, hogy Zalánnak súlyos neutropéniája van. 🙁 Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag nincs neutrofil a vérében. A minimum az 1,48 G/L lenne, neki pedig 0,06 G/L. Így a betegségek ellen most tehetetlen. Sajnos szó sem lehet így a tervezett 1 hónapos szabadságról! Jövő héten újra menni kell, hacsak addig nem lesz láza vagy csak hőemelkedése, mert akkor egyből mentővel kell mennünk, neki ez nagyon veszélyes lenne! De próbálunk bízni a legjobbakban! Kaptunk folsavra receptet, abból napi 1/2 tablettát kell beadnunk neki, hogy rendezze a vérképét és várunk! és reménykedünk!

A fertőzésveszély minimalizálása érdekében mindent fertőtlenítünk újra és újra, naponta többször is! Irtózatos mennyiségű fertőtlenítőszer fogy! Eddig nem is gondoltam erre, de napi szinten elfogy 1 flakonnal! 🙁

Továbbra kis köszönöm mindenkinek a támogatást! 🙂