2013.10.08.

2013.10.08.

Újra útra keltünk. Mivel Zalán a múlt héten súlyosan neutropéniás volt, nem volt kérdéses, újra mennünk kellett hematológiai kontrollra. Miután a gyerekeket elindítottunk (sajnos csak félig sikeresen) az iskolába, óvodába el is indultunk. Az úton semmi szokatlan nem történt, az már lassan fel sem tűnik, hogy a román kamionok a kresz tiltása ellenére állandóan előznek. Az viszont feltűnt, hogy Jázmin olyan hisztit megeresztett reggel hogy csak na, mert nem akart iskolába menni. Így felügyelet hiányában kénytelenek voltunk magunkkal vinni. Ez aztán alapból rányomta a bélyegét a napra. 1 nyűgös baba helyett meg kellett küzdenünk egy félig már nagylány nyűgjeivel is.
Igazából nem is volt egyszerű már az előző nap sem, mert észrevettük, hogy Zalán egyre nyűgösebb, nem akart már aludni sem, csak feszengett, nyűglődött. A napi kakik is elmaradtak. Így a hétfői napot apa a gyógyszertárban kezdte. Beszerezte a glicerines kúpot és a hashajtót. Este kapott is Zalán egy fél kúpot. A 4 napja tartogatott kakival aztán telerakott 6 pelenkát is. Örültünk is neki.
A kontroll alkalmával erre is rákérdeztem az onkológus doktornőnktől, aki mondta, hogy igen, ez sajnos a kemó mellékhatása. Elő is írt Zalánnak minden reggel 2ml Laevolac szirupot, az ilyen eseteket megelőzendő. A neutrofil szintünk szerencsére elkezdett felfelé kúszni, a múlt heti 0,06G/L-ről már felmentünk 0,78-ra. 🙂 Ez már jobban hangzik, de sajnos ez még mindig édes kevés, hiszen a minimum az 1,48G/L. De igyekszünk. Minden második nap kell adnunk Zalánnak 5mg folsavat. Más eltérést szerencsére nem találtak, így jöhettünk is haza.
A hazafelé út a reggelinél is nehezebb volt, hiszen Jázmin is nyűgös és fáradt volt és Zalán is. Majdnem teljes egészében végigüvöltötte az utat. Persze ahogy lekanyarodtunk az autópályáról, elaludt. 🙂 Ilyen az én szerencsém!
Mivel apa éjjelre ment dolgozni, itthon se volt sok idő már semmire. Gyors kaja, zuhany és apa már futott is dolgozni. Gondoltam gyors fürdés, vacsi és már fektetem is a gyerekeket és alszunk. Hát jól elszámítottam magam! Zalán sem akart elaludni és a lányok sem. Már 9 órára járt az idő, mire kidőltek. Addigra viszont én is átestem a holtponton és nem tudtam elaludni. Csak járt az agyam! Átolvastam az első bejegyzést az oldalunkon, azt, ami a főoldal. Eszembe jutott, hogy mindez alig 2 hónappal ezelőtt kezdődött és mennyi minden történt ez alatt a pár hét alatt. A régi életünk teljesen eltűnt! Mára a nyomai sem maradtak meg. Az a legrosszabb, hogy már nem emlékszem, milyen volt azelőtt. Hogy teltek a napjaink. Napok óta érzem, hogy hullámvölgyben vagyok és még nem látom a felfelé vezető utat, de igyekszem. Igyekszem nem mutatni és igyekszem újra pozitívabban állni a dolgokhoz. Fél éjjel Zalán betegségén gondolkodtam. Újra történeteket olvastam a betegség lefolyásáról és újra elkeseredtem! Már eljutottam oda, hogy magamra haragszom, hogy egyáltalán kiteszem ennek a gyerekem! De mi mást tehetnék, mint küzdenék a kincsemért?
Nagyon nehéz és napról napra nehezebb! Sőt, egyre csak nehezebb lesz! Mind anyagilag, mind lelkileg! Miközben meg kell küzdenünk a Zalán életét veszélyeztető szörnnyel, itt a többi gyerek is maga gondjával. Andrásnak gondjai vannak az iskolában, van egy gyerek, aki folyton bántja, most éppen lelkileg terrorizálja és megpróbálja őt beállítani a tanárok előtt bűnbanknak. Jázmin még mindig nem szokta meg az iskolát, minden reggel sír. Csenge pedig alapból eleven, de a legtündéribb kis ember a világon! Szoktam is mondani, hogy amilyen szép, olyan rossz. 🙂 De azt hiszem ez néha kell is, hogy kirángasson a letargiából.
Szóval reméljük innét csak felfelé vezet az út! Mert bele se merek gondolni, mi van, ha lefelé is vezet még innét út! Nem tudom és nem is akarom Zalánt elengedni! Csak legalább a pontos esélyeket tudnám! De már abban sem vagyok biztos, hogy tudni akarom. Hiába írják mindenhol, hogy a retinoblastomások 95%-a megmenthető, nekem az az 5% most nagyon sok! 🙁
Közben pedig itt van a hétvégére tervezett keresztelő! Mindez szülői segítség nélkül! Mert ugye az én drága szüleim… No comment!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

8 − 4 =