Rosszul kezdődött a nap! Mikor kinéztem az ablakon és láttam, hogy esik az eső csak még rosszabb lett! Hát még mikor belegondoltam, hogy holnap ismét menni kell! Újra altatás és újra a rettegés, hogy aktívak a daganatok, nem sikerült elölni őket a múltkor lézerrel, hogy esetleg növekedtek is vagy új daganat is van… Ez a bizonytalanság a legborzasztóbb!

Hát még mikor megjött az sms párom fizetéséről! 🙁 Kapott kemény 49383 Ft fizetést! Kicsi iróniával az is írhatnám, nem is tudom mit fizessek ki ennyi sok pénzből? De hát ez van! Hiába bosszankodtam rajta, egyre csak a holnapi nap járt a fejemben!

Minden egyes alkalommal egyre nehezebb elmenni, egyre valósabb szembenézni ezzel a betegséggel. Az ember azt hinné, hogy mikor már benne van a dolog közepében, sodorja az ár, de nem! Minden nappal egyre nehezebb! Nem csak anyagilag, lelkileg! Nehéz kifelé mutatni, hogy minden rendben van, mikor belül érzem, hogy semmi sincs rendben! Csak az aggódás és a bizonytalanság van! Főleg mikor jönnek olyan üzenetek, hozzászólások, hogy ne kéregessünk, nem kíváncsi ránk a kutya sem, stb… Ezeknek az embereknek sem kívánok semmi rosszat! Teljes szívemből kívánom, hogy soha az életben ne kelljen megtapasztalniuk azt, hogy ez milyen érzés. Ezzel feküdni, ezzel kelni és sokszor azt kívánni, hogy ez az egész bár lenne egy rossz álom, amiből aztán reggel felébredünk és egy jót nevetünk az egészen! De hiába csipkedem magam, ez a valóság! 🙁

Viszont a sok kedves üzenetnek nagyon örülök/örülünk, mert jó érzés, hogy támogattok minket. Ki így, ki úgy! Hihetetlenül jó érzés, higgyétek el és sokszor ez ad erőt egy újabb naphoz!