Újabb kontrollra utazunk.

Reggel jól kezdődött a nap, az előző napok feszültségei már oldódni látszottak, próbáltunk az új kihívásra koncentrálni és hogy Zalán minél kevesebbet érezzen belőle.

Fél 9-kor indultunk el Budapest felé, de mivel 9 órakor ehetett utoljára Zalán, megálltunk az autópályán a McDonald’s-ban és megetettem, míg a fiúk megittak egy kávét.

Út közben aztán kaptam olyan híreket, hogy mennyire kibeszélnek a hátunk mögött! Értem én a dolog miértjét, csak azt nem értem, ha valakinek valami nem világos, miért nem kérdez meg és akkor nem terjesztene fantazmagóriákat… Jól fel is húztam magam rajta! Tudtam eddig is, hogy néhányan kifejezetten rosszindulattal gondolnak ránk, de ezt pont egy olyan embertől kaptam meg, akiről nem gondoltam volna…

Gyorsak voltunk, dugó se volt és csak egyszer tévedtünk el, így már 3/4 11-re fenn is voltunk a szemklinikánál. Még volt egy gyors találkozóm két tündéri emberrel és már mentünk is a recepcióhoz. Gyors bejelentkezés és indultunk a 2. emeleti osztályra. Zsúfolva volt! Én még ott ennyi embert nem is láttam soha! Ennek ellenére gyorsan megkaptuk a papírokat, műtéti beleegyezést és már mehettünk is a szobánkba. Utána várakozás következett, hiszen csak 1 órára volt tervezve a műtét, így csak délben kezdtek el csepegtetni Zalán szemecskéibe. Negyedóránként összesen négyszer csepegtettek neki. Mindegyik után sirdogált, egyre jobban. A végére már alig lehetett megnyugtatni és szegény még attól is félt, ha letettem az ágyra. Már remegett és a kis szemeiben látszott a kétségbeesés. 🙁 Már akkor is sírt, ha csak egy idegen ránézett. 🙁

Végülis 13:37-kor került be a műtőbe. Az altatóorvos szerint 15-20 percesre tervezték az altatást, így mikor 20 perc elteltével még nem volt kinn, már teljesen kétségbe voltam esve, sejtettem, hogy a hírek nem lesznek túl jók! Végöl 14:13-kor hozták ki. Nagyon sírt. Összesen háromnegyed órán keresztül. Nagy nehezen sikerült megnyugtatnom és akkor a fáradtságtól mély álomba zuhant a vállamon. De még álmában is nagyon sokáig hüppögött. 🙁 Annyira sajnáltam! Hagytam 1 órát aludni, majd felébresztettem, hiszen már nagyon rég evett utoljára, kicsit hagytam szopizni. Szegény teljesen kétségbeesett, mikor letettem az ágyra. Aztán mikor rájött, hogy most már semmi rossz nem történik vele, megnyugodott. Fél 5 környékén jött a doktornénink és elmondta a dolgokat.

Sajnos a múltkori vírusfertőzés miatt 2 hetet csúsztunk a kontrollal, így volt ideje kiújulni az egyik daganatnak. 🙁 Így újra meg kellett lézerezni az összes daganatot. A doktornőnk felhívta a figyelmünket, hogy nagyon fontos, hogy 3 hetente meg lehessen műteni Zalán szemeit, így a tervezett műtétek előtt 1 héttel el kellene különíteni Zalánt a testvéreitől már amennyire lehet, hogy ne kapjon el semmi fertőzést! Ez nagyon fontos!

Mivel apának mindenképpen dolgoznia kell, hogy még ez a kevés se vesszen el, így külön költözni nem tudok Zalánnal, hiszen akkor ki vigyázna a másik 3 gyerekre. Hirtelen csak azt tudtuk kitalálni, hogy a fiúszobát átalakítanánk olyan módon, hogy azokra az 1-1 hetekre alkalmas legyen arra, hogy Zalán fél steril környezetben legyen. Viszont így is lenne alkalom rá, hogy a testvéreivel találkozzon, ezért mielőbb szükségünk lenne egy megbízható, működő légszűrő berendezésre. Sajnos venni nem tudunk, hiszen minden pénzt elvisz ez a betegség, de hálásak lennénk, ha valaki tudna nekünk segíteni ez-ügyben! De nagy szükségünk lenne ImmunoKid-re a többi gyerek számára és mindenféle (akár homeopátiás) immunrendszer erősítőre Zalán részére.

Végül is 5 óra volt, mikor elengedtek minket és majdnem 7 órára értünk haza, ahol már nagyon várt minket a többi gyerkőc! 🙂

Ági, itt üzenem neked, Zalán a kutyussal aludt és imádja az új takaróját (sajnos rágcsálni). 🙂 Köszönjük szépen mindenkinek a támogatást, biztatást!