Ma mindenszentek napa van! Kérek mindenkit emlékezzen meg az idő előtt elment kisangyalokról. 🙁

Az éjszakánk még annál is rosszabbul telt mint amire számítottunk. A műtétek utáni éjszaka mindig rossz, Zalán ilyenkor többször is fel szokott sírni. Most szinte nem is volt szünet. Folyamatosan forgolódott, sírdogált szegény. Többször is felkeltünk éjjel leszívni az orrocskáját, hajnalra már nagyon köhögött is. 🙁 Reggel mondtam is apának, hogy ha visszagondol tavaly télen ugyanez volt minden műtét után. Max. másnapra beteg lett a gyerek. 🙁 Így aztán újra előkerült az orrszívó és az inhalátor is. 🙁 Bele se merek gondolni, hétfőn mennyi pénzt fogunk megint a gyógyszertárban hagyni a gyógyszerekre, mert sem az orrspray, sem a lázcsillapító, köptető nem írható közgyógyra. 🙁 Nem is értem minek nekünk! Meg utazási kedvezményes kártya, mikor Zalán nem utaztatható tömegközlekedéssel. Hát igen, Magyarország viccország!

Még csütörtökön beszéltem egy anyukával, akinek a kisfiánál nemrég derült ki ugyanaz a betegség. Ő is úgy érzi, magunkra vagyunk hagyva senki sem segít. A retinoblastoma sajnos egy ritka daganatos betegség, a gyerekkori daganatos megbetegedések mindössze 2%-át adja. Ebből kifolyólag elég nehéz helyzetben vagyunk, mert szinte senki sem foglalkozik vele. Nem olyan, mint a leukémia, lágyrész daganat, akármi… 🙁 Azért rossz érzés hogy az ember “elveszik” a rendszerben és csak magára, vagy idegen emberek jóindulatára számíthat!

Amúgy is rossz érzés az embernek a gyereke életéért aggódni és akkor még… No mindegy is!

Itthon azt hiszem,ilyenkor a műtét utáni egy-egy hétben poszttraumás stressz szindrómánk lehet. Ilyenkor aztán jönnek a veszekedések, mint ma is… Szegény apát már elzavartam ma melegebb éghajlatra! 🙁 Szeretem, de… Olyan nehéz napok ezek! Mosolyogva végigcsinálni a tegnapihoz hasonló napokat. És muszáj mosolyogni, mert a gyerek nem érezheti a bennünk zajló érzéseket és a bizonytalanságot. Neki erős, mosolygós apára és anyára van szüksége ott és akkor, mikor bemegy a műtőbe, hogy tudja, mikor kijön már minden ok lesz! És ez egy alkalommal sem könnyebb, pedig az ember azt hinné, egy idő után már rutinos. De nem! És őszintén csak remélni tudom, hogy ennyi veszekedés után,mikor meggyógyul Zalán, még egy családként tudunk örülni ennek!

Mivel hónap eleje van, már kezdem összeírni a készleteket, osztok, szorzok, melyik táplálékkiegészítő van fogytán,mit kell először rendelni. Ennek most pont betette a kaput ez a betegség. 🙁 Röhejes, de így, több mint 1 év távlatából sem tudom, mikor mit milyen sorrendben kellene befizetnem, hogy minden meglegyen. 🙂 Kifizettem a gáztartozást, most a tv-vel lógunk. 😀 Miért is nem lep ez már meg? 🙂 Már csak mosolyogni tudok mindenen és várni, hogy egyszer jobbra fordul minden! Mert így kell, hogy legyen, hiszen a gödör mélyéről (elméletileg) csak felfelé vezet út.

Annyira szerettem volna elmenni Szombathelyre a temetőbe a nővéremhez. Legalább 1 évben egyszer, ilyenkor, mindenszentekkor. De most ez sem fért bele a költségvetésbe. 🙁 De gyújtunk este egy gyertyát itthon és a temetőben is a közös emlékműnél és biztos vagyok benne ha fentről letekint ránk, mosolyogni fog, hogy én ilyen hülyeségen stresszelek! Sajnálom, hogy idő előtt elment ő is közülünk, bár már felnőttként, de hiszem hogy innen csak egy jobb világba kerülhetett. Pedig hogy szeretné Zalánt is! 🙁 Ezt a csöpp kis hős manót, aki még így, betegen, nyűgösen is bearanyozza a mindennapi veszekedős hétköznapjainkat!