Ma egy nagyon jó nap van hiszen apa itthon van. Kicsit velünk lehet! Ilyenkor még a nap is máshogy mosolyog ránk! Nem kell olyan korán kelnem hiszen apa hajnalban elmegy boltba, elindítja a nagyokat a suliba és foglalkozik Csengével is, míg mi ejtőzünk egyet Zalánnal. Aztán mikor felébred a legkisebb királyfi és átveszi a birodalom irányítását, akkor apa vele játszik. 🙂

A tegnapi napunk már-már csodaszámba ment attól függetlenül, hogy Zalántól sikerült elkapnom a betegséget és estére már igazán kutyául éreztem magam. Napközben olyan hírt kaptunk, amitől fejtetőre állt a világ és minden megváltozott! Megnyertünk egy pályázatot, ami által autót tudunk vásárolni magunknak! 🙂 Ez annyira feldobta nálunk a hangulatot, hogy mindenkinek fülig ért a szája egész nap! 🙂 Hiszen milyen nagy szó is ez! Saját autó! Álmunkban sem mertük volna elképzelni, hogy egyszer nekünk autónk lesz! Hogy nem leszünk rákényszerülve arra, hogy minden egyes utunkat megszervezzük hetekre előre. Tulajdonképpen még mindig nem tudjuk elhinni! 🙂

Biztos hogy most a “jóakaróink” feje lilul az “örömtől”. 🙂 De nem baj! Nem is tudom hogy lehet egyáltalán azt képzelni, hogy egy szülő nem tesz meg mindent a beteg gyerekéért! Rólam is sokmindent lehet mondani, de azt nem, hogy nem szeretem a gyerekeimet! Tudom hogy nagyon rossz helyzetben voltunk már akkor is, mikor Zalánnal terhes lettem, ennek ellenére egy percig nem gondoltam azt, hogy ne tartsuk meg! Őt Isten hozzánk küldte, nekünk szánta, kötelességünk elfogadni! Hiszem, hogy minden rossz dolog csak időleges és valami jónak az előkészítése.Bár most nagyon megterhelő nekünk a betegség és nehezen dolgozzuk fel, a hozzá adódó anyagi nehézségek miatt pedig még ennél is feszültebb az életünk, de bízunk benne, hogy ha Zalán meggyógyul, minden értelmet nyer és könnyebb lesz! Tudjuk hogy ezt az időszakot ki kell bírnunk, lehetőleg együtt, még akkor is ha ez sokszor nagyon nehéz. Azt hiszem nem sok embernek kell ma Magyarországon külön elmesélni, micsoda lelki terhet jelent ha valamire nem jut pénz és nekünk nem is ez a fő, hanem a betegség. Sokszor nem is azért veszekszünk, mert bajunk van a másikkal, hanem egyszerűen olyan hatalmas a feszültség, hogy valahol kirobban. 🙁

Tegnap délután látogatók is érkeztek Zalánhoz. Először bizalmatlanul méregette csak a kis ember az idegeneket, majd nagyon gyorsan megbarátkozott velük. Sőt, még fényképezkedett is. 🙂 Ilyen emberekre van szüksége Zalánnak, akik nem egy beteg kisfiúként, hanem kis játszópajtásként bánnak vele. Nagyon fontos neki szerintem a pozitív megerősítés! 🙂

Zalán állapota sajnos nem javul. 🙁 Nagyon folyik a nózija és köhög is még mindig. 🙁 Annyira nehezen lábal ki az ilyen banális betegségekből is. 🙁 Valami megoldást erre ki kell találni, mert ez így nem lesz igazán jó. Arra gondoltam, lehet infralámpát kellene beszerezni, mert sok jót hallottam róla, ahogy a polarizált fényterápiáról és a Bioptron lámpáról is. Sajnos tapasztalatunk nincs vele,de sok jót olvastam róla és talán Zalánnak is segítene. Ezekből a náthás, köhögős vírusokból szegényem olyan nehezen mászik ki! Amúgy a kedvével semmi gond, mert jön-megy, rakoncátlankodik, csak fél percenként kell szívni a nóziját és nagyon köhög. 🙁 Ilyenkor az étrend kiegészítőket is művészet belevarázsolni. Sokszor már az egész család különféle koreográfiára ugrál, hogy elterelje a figyelmét, miközben a szájába csempészem a különböző “gyógyszereket”. Remélem ilyenkor senki nem néz be az ablakunkon! 😀

Ha nem is csupa öröm és móka az életünk, igyekszünk mindent úgy alakítani, hogy egy kis vidámság azért beleférjen! Sokat bohóckodunk Zalánnal, mert hiszünk a nevetés gyógyító erejében! 🙂