Az éjszaka szinte szemhunyásnyit sem aludtunk. Sajnos Zalán beteg lett. Tegnap Csenge gyengélkedett. Mindene fájt. A torka, a füle, a lába, a hasa, lázas volt, hányingere volt. Szerencsére reggelre kutya baja sem volt. 🙂 Viszont reggelre Zalán lett beteg. Éjjel lázas volt, reggelre pedig patakokban folyt a kis nózija. Így aztán kellően nyűgös is szegény! 🙁

Nagyon nem örülünk a betegségnek, hiába van még “sok” idő a következő budapesti útig. Nem örülünk, hiszen ezáltal újra gyengül az immunrendszere és ugye a kiadás… Ez sem hiányzott, hiszen Andrásnak is szemüveget kellett csináltatni (hétfőn lesz kész) és még itt van a Húsvét is. 🙁 Most ebben a pillanatban el sem tudom képzelni még hogy lesz, de bízok benne, hogy majd csak alakul a dolog! Persze a tervezett dolgainkból nem lesz semmi, de azt hiszem, ez most a legkisebb bajunk!

Így a tavasz közeledtével mégis csak derűsebben látunk mindent. Hogy miért? Ezt nem tudom, pedig a helyzet ugyanolyan, mint volt. De valahogy mégis más. Ébred a természet és valahogy új reményt ad. A folytatáshoz, újrakezdéshez… 🙂

A palántáink már nagyon szépek az ablakban, alig várják, hogy kikerüljenek a kertbe.  A magokat felajánlásból kaptuk, amit nagyon szépen köszönünk, hiszen óriási segítség, hogy nem kell megvennünk! Ma pedig a Karitásztól kaptunk vetőmagokat, amiknek szintén nagyon örülünk. Talán ezért is derűsebb mst minden. Lassan lehet veteményezni és nem kell legalább a zöldségeket horroráron megvenni.

Nagyon szépen köszönjük mindenkinek, kivétel nélkül, aki támogat lelkileg, anyagilag, bárhogy! Hatalmas segítség, hogy vagytok nekünk! Az, hogy eddig eljutottunk is nektek köszönhető! Köszönjük szépen! <3