Nehéz hét, nehéz napok állnak mögöttünk. És a neheze csak holnap jön. Terveink szerint megint hajnalban indulunk , hogy 8 órára a kórházban legyünk. Zalán ma 23 hónapos és holnap vár rá kicsiny kis életének 31. altatása. 🙁
Sokan kérdezik, hogy lehet ezt bírni. Nem lehet. De sajnos kell! Sokszor érzem úgy, hogy az egész világ összeesküdött ellenünk, hogy semmi sem jön össze vagy nem úgy alakul, ahogy szeretném. És olyan sokszor jut eszembe, hogy mi ez ahhoz képest, amit Zalán átél! Az, hogy milyen ruhát, játékot szeretnének a gyerekek, vagy hogy nem működik a hűtő, hogy nincs megszántva a kert, pedig hétvégén vetnénk… Ilyenkor ezek olyan csipcsup ügyek! Amit az ember hatalmas teherként él meg, mikor lényegtelen apróságok. Egy élethez képest! Egy gyerek életéhez képest! Egy csöpp kis ember életéhez képest, aki tulajdonképpen még nem is élt.
Tehettük volna mi is, hogy bakancslistát írunk neki. De nem tettük! Az élmények ráérnek. Majd ha meggyógyul! Sok állomás vár rá és ránk is még addig. Megannyi átküzdött nap, sok altatás, MRI…
Most, mikor ezeket a sorokat írom, éppen a buszon ülök, megyek vezetni. Kicsit addig is megpróbálom elterelni a gondolataimat a ránk váró holnapi napról. Mikor szálltam fel a buszra az egyik falunkbeli kérdezte éppen, hogy van Zalán. Elmondtam, mint bárkinek, ha megkérdezi! Mert büszke vagyok rá, hogy nincs aktív daganat (remélem)! De sajnos a lesajnálással és az adja Isten, hogy meggyógyuljon-nal nem tudok mit kezdeni. Zalánnak meg kell gyógyulnia. Egyszerűen nem tudom elengedni és egyáltalán erre gondolni sem tudok! Próbáltam olyan magas falat húzni magam köré, hogy az ilyen és ehhez hasonló megjegyzések ne essenek rosszul, de most valahogy nem ment. Ez most megint betalált… Ahogy az is, hogy ma visszahallottam a faluban, hogy hozzánk állandóan a futár jár mert mindig csomagot kapunk.  Istenem, bár lenne néhány embernek röntgen szeme! Akkor átlátna a dobozon és tudná, hogy mind-mind étrend kiegészítő van a csomagolás alatt. Sajnos nincs lehetőségem havi egyszer nagy összegbem rendelni, így ha kapunk segítséget, egyből rendelem amit tudok, ami aktuálisan hiányzik vagy fogytán van. Sokszor nagyon nehéz megértetni ezzel a majdnem 2 éves kis mukival, hogy be kell vennie az amúgy nem túl jó ízű kiegészítőket. Sokszor csak lekenyerezéssel megy vagy vesztegetéssel. Van, hogy csak nagy sírás után sikerül.
Nehéz ez napról napra,  hétről hétre, hónapról hónapra és most már elmondhatjuk, hogy évről évre.  Több, mint 20 hónapja szól erről az életünk és néha annyira rettenetesen nehéz!
Sokszor, sőt mostanában egyre többször érzem úgy, hogy szeretnék kifutni a világból. Elmenni valahová és elfelejteni ezt az őrületet. De még nem lehet, mert még erősnek kell lenni. És tudjátok mit? Nem is baj! Mert míg küzdhetünk érte, addig itt van velünk és hihetjük, hogy egyszer csak egy rossz álom lesz az egész!
Egyik végletből a másikba csapódnak a gondolataim. Hiszen küzdhetünk és küzdünk érte. De ennek nagyon nagy ára van. Ma olvastam Egy cikkben, hogy a mentők rosszabbul keresnek, mint egy gyorséttermi alkalmazott. Most akkor gondoljátok el, hogy ennek csak a feléből éltek. Nehéz! Mit miből mikor befizetni. Sokszor hazárdjátéknak érzem a bűvészkedést a határidőkkel. Közben pedig hibáztatom magam is, hogy miért “dobom ki” a pénzt a vezetésre, miért nem szereztem jogosítványt fiatalkoromban,.ahogy más is. Közben pedig egyre nehezebben oldjuk meg a pesti utakat, hogy mindig legyen valaki, aki felvisz… Annyira irreális amiben élünk, hogy még a gondolataimban sem tudok rendet rakni, csak azt tudom, hogy csinálni kell tovább, menni kell, tenni kell a gyógyulásért!

Mint a bejegyzésem elején is írtam, holnap ismét menni kell. Előbb a szemészetre megyünk, ahol Zalánt altatásban megvizsgálják és reméljük, hogy nincs új daganat és a régiek közül is az összes inaktív!  Majd onkológiai kontrollra is kell mennünk sajnos. Kérek mindenkit, aki tud, imádkozzon értünk holnap, hogy minden rendben legyen. Aki nem tud/akar imádkozni, tegye meg, hogy egyszerűen szorít nekünk! Remélem holnap ilyenkor örömmel fogom a következő beszámolót írni!

Nagyon szépen köszönjük mindenkinek, hogy velünk vagytok!