7:30 Lassan Budapestre érünk. A gyomromban legalább 1 tonnás követ érzek, nem fel a rádióban szóló Sebestyén Balázs- Vadon Jani páros sem. A gondolataim csak a mai napon járnak. Mindennek rendben kell lenni, másképp nem lehet! Mert akkor mi lesz velünk?? 🙁
Amúgy is rosszul indult a nap, Jázmin sírt már tegnap este, mert nem akart a mamánál aludni. Nagyon nehéz volt az elválás! 🙁 Nem értem miért kell nekünk ezeken átmenni! Miért pont nekünk? Ezekre a kérdésekre miért nem kapok választ??? És mi még szerencsések vagyunk, mert él a gyerekünk! Mert még küzdhetünk érte/vele!
Szerencsére Zalán alszik, így nem érez semmit az őt körülvevő feszültségből! Nagyon szeretem! De nagyon féltem!  🙁