Szerencsésen túl vagyunk a mai napon, bár a reggel nem úgy indult, ahogy szerettük volna. A lényeg viszont az, hogy időre felértünk a kórházba. Ahogy léptünk be a kapun, Zalán egyre csak azt hajtogatta, “nem, nem”. Szegénykém nem akart bemenni. De sajnos muszáj volt! Ahogy megérkeztünk az osztályra, már meg is kezdődtek a szemcseppek. Csak a 3. sorozatnál sírt a kis kincsem, de szerencsére hamar meg lehetett vígasztalni. Nemsokára mehettünk is a műtő elé várakozni, ami most kifejezetten hosszúra nyúlt. Közben többször is elmondtam Zalánnak a szokásos “szöveget”. Bemegy, alszik egyet a doktornénivel, aztán kijön és alszik a vállamon is… Sajnos most nem hatott,  sírt mikor szólították és be kellett mennie. Pontosan nem is tudom mennyi időt töltött a műtőben, mert olyan ideges voltam, hogy még az órát is elfelejtettem nézni. Nekem legalább 1 órának tűnt, de mikor kiadták a műtőből,  azt mondták, fél 11-kor ihat (kiadás után fél órával), így kb. 20percet lehetett benn.
Miután kijött már nem aludt vissza. 5 perc múlva már a kórházi pizsamát le is vetette. Kicsit még szédült, így nem nagyon mertük elengedni. Hosszú várakozás következett, mert a doktornéni még javában operált. Mikor már biztos voltam benne, hogy minden rendben,  apával hagytam kicsit a kis embert és átfutottam a Corvin plázába a Hádába, abban a reményben, hogy talán kapok Zalán részére tavaszi kisnadrágokat és titkon reménykedtem, hogy talán találok a lányoknak is leggingset, mert azt szeretik. Hát sajnos nem kaptam egyiknek sem. 🙁 Pedig jól jött volna néhány darab, mert szinte mindent kinőttek ősz óta és a jó idő már itt jár a kertek alatt, nem sokáig tudom már rájuk adni a vastag téli nadrágokat. De mivel nem kaptam, így gyorsan futottam egy kis szendvicsért Zalánnak, majd vissza hozzá a kórházba.
Tőle furcsa módon nem igazán akart enni. Tudom,  hogy nem szokta meg a szendvicseket, de valamit mégis csak jó lett volna enni. És még mindig csak várakoztunk, hogy jöjjön a doktornéni. Fél 2 is elmúlt, mire kijött a műtőből. Addigra Zalán már szétszedte a fél osztályt. 😀 Persze már fáradt is volt, ez pedig rátett 2 lapáttal.
Szerencsére új daganat nem volt most sem, így 14 hónapja nincs új daganat és immár 5 hónapja inaktív a többi daganat is. Ami jó! Nagyon jó!
Rákérdeztem a genetikai vizsgálatra is. Megvan az eredmény! Zalán sajnos hordozza minden testi sejtjében a rendellenességet, így egy genetikussal össze kell ülnünk valamikor és megbeszélni a továbbiakat. A lányok viszont nem hordozzák a rossz gént és így szerencsére tovább sem tudják örökíteni. Nagyon örülök ennek, de egy egész sor kérdés is felvetődött bennem ezzel kapcsolatban. Remélem végre fogok választ kapni a kérdéseimre. Orvosi tanácsra egyelőre felhagyunk a szemtapasztással, mert Zalán nagyon rosszul viseli. A doktornő szerint kis ideig kihagyhatjuk és majd ha már meg lehet vele értetni miért kell, akkor újra elkezdjük.
Mivel ennyire elszaladt az idő, nem tudtunk átmenni onkológiai kontrollra,  így sajnos valamikor ismét fel kell jönnünk. 🙁
Legközelebb május 4-én jövünk. Remélhetőleg csupa jó híreket kapunk akkor is!
Most már végre hazafelé tartunk. Azt nem mondom, hogy végre együtt lesz a család, hiszen apa holnap is dolgozik reggel 8-tól este 8-ig, így csak fél 10-kor ér haza és gyakorlatilag nem is fogunk találkozni. De legalább ezen túl vagyunk! Egy újabb lépéssel közelebb a cél felé!
Köszönöm mindenkinek, aki szorított ma nekünk!