Nem is tudom hogy kezdjem a mai beszámolót, annyi minden van a fejemben!

Zalán most már napok óta elég rosszul alszik. Nem tudom mire vélni a dolgot. A foga nem jön, egyelőre nem is beteg. Jöttek-mentek a frontok ez igaz, de… Ilyenkor, mikor nem tudom mi a gond, mindig jobban aggódok. Jobban félek a jövőtől és attól ami még ránk vár. Az ismeretlentől!

Sokszor eszembe jut mostanában honnan indultunk. A csöpp kis 2,5 hónapos manó, aki egészségesnek született és egyszer csak berobbant az életünkbe a betegség, amit először még saját magam előtt is próbáltam tagadni. Egy dolog nem változott csak azóta, az pedig a válaszkeresés. Olyan kérdésekre keresek választ, amire tudom, hogy soha nem fogok megfelelő feleletet kapni. Mégis foglalkoztat. Miért mi? És milyen lenne, ha nem erről szólna az életünk… Mi vár még ránk?

Emlékszem mikor feltűnt először, hogy valami nincs rendben. Mikor azon gondolkodtam, hogy miért nem rám mosolyog, hanem valahova a vállam fölé. Emlékszem, mikor először láttam, hogy kicsit félrecsúszik az egyik szeme és inkább olyankor igyekeztem oda sem nézni. Hogy próbáltam magamban legyűrni a “valami nincs rendben” érzést. Aztán arra is emlékszem, mikor megszületett az elhatározás, hogy inkább járjunk utána. Aztán már nem tudtuk kivárni az időpontot, amire előjegyeztek, mert egyre jobban éreztem, hogy nagy a baj! Már akkor is a miérteket kerestem.

Ha nem lenne beteg Zalán? Úgy élnénk, mint más normális család? Talán már vissza is mentem volna dolgozni, ahogy terveztük. A gyerekek iskolába, óvodába járnának. Apának nem lenne 3-4 munkahelye, mert én is keresnék. Lehet már saját házunk lenne?

Ehelyett egyre csak a válaszokat keresem. Ha Zalán nem kap 2 hónaposan rossz oltást, lehet, nem is jön elő ez a szörny? Vagy akkor is? Ha egyből az első jelnél futok vele az orvoshoz és nem csak 2 héttel később, akkor mi lett volna? Mi lett volna, ha… Olyan sok a kérdés bennem!

Úgy tűnik a pechszériánk még mindig nem ért véget, újra a gáztűzhelyünk vacakol. Egyszer már volt hasonló gondunk vele, de akkor elég volt kitakarítani és újra lehetett rendesen használni. Most bárhogy is pucolom, egyszerűen alig akar égni a láng. 1 szem lángrózsa van, ami rendesen ég, a többi csak “mutatóban”. 🙁 Remélem mégis meggondolja magát és rájön, hogy most nincs itt az ideje, hogy tönkre menjen! Sajnos részletre sem tudunk venni újat, mert apa kezessége miatt BAR listán van, vagyis ha jól tudom, már KHR-nem hívják. A használtat pedig egyösszegben nem tudnánk kifizetni. De lehet az élet magában megoldja ezt a gondot, ugyanis 2 havi gázszámlánk nincs befizetve, így rövidesen kikapcsolásra kerül. 🙁 Azt hiszem ezt most nem tudjuk elkerülni. Valamikor (vagy már többször is) írtam, első mindig Zalán, az utazások és étrendkiegészítők. Második a lakhatás. És csak utána jön a rezsi, az étel és a többi gyerek. Szomorú, de ez van! Majd lesz valahogy! Így készülünk a két fiú szülinapjára is… Igaza van azoknak, akik azt mondják, az élethez egy jó nagy adag humor kell, anélkül nem lehet túlélni! 🙂

Továbbra is nagy erővel gyűjtjük a kupakokat és reménykedünk, hogy mielőbb összejön egy akkora mennyiség, amit már érdemes leadni. Sajnos mint már írtam mindösszesen 61Ft-ot adnak 1 kg (4-500db) műanyag kupakért, így egyszerűen horribilis mennyiséget kell összegyűjteni! Aki tud nekünk ebben segíteni, annak nagyon szépen köszönjük! Hamarosan (amint időm engedi) ki fogom írni az oldalra az eddigi kupakgyűjtő helyeket. A kérésem ugyanaz, ami régen is. Akinek nincs a közelben kupakgyűjtő pont, az ne postázza el a kupakot, ugyanis sokkal többe kerül a posta, mint amennyit érnek a kupakok. Az inkább kérem, a postaköltséget utalja el!

De nem adjuk fel! Küzdünk! Akkor is meg fogunk gyógyulni! Több szülővel is tartom a kapcsolatot, akiknek az angyalok közé költözött a gyereke. Látom a fájdalmukat és egyszerűen hihetetlen, hogy egyik pillanatról a másikra elillan az élet és az ember elveszíti a legféltettebb kincsét. Nem akarom ezt én is átélni! Zalán meg fog gyógyulni, mert meg akar gyógyulni és mi is azt akarjuk, hogy meggyógyuljon! Kérlek, segítsetek ebben ti is!

Holnap pedig már a pesti Babaexpóra megyünk. Kb. 14-16 óráig leszünk ott. Többen is megkérdezték, mivel tudnának segíteni. Leginkább úgy tudnám ezt megfogalmazni, hogy bármivel!

Szívesen fogadunk tavaszi/nyári ruhát a gyerekeknek, élelmiszert, fertőtlenítőszert, kupakot, elemet, anyagi segítséget, bármit! Köszönjük szépen mindenkinek, aki egy kicsivel is hozzájárul a boldogulásunkhoz!