Oszlanak a sötét felhők… Vagy legalább is nagyon szeretném ezt hinni! 🙂 A tegnapi post után olyan sok kedves levelet, üzenetet kaptam, hogy egyből nem is tűnik olyan sötétnek a helyzet! Egyet be is másolok ide, aminek az írója talán nem fog megharagudni érte. De nagyon jól esett!

“Kedves Enikő!

Köszönöm, hogy megismerhettem a családot. Tündéri,
barátságos kis gyermekarcok néztek ránk. Hej de jól esett!
<3 Picurkáért mindannyian izgulunk. Andris továbbtanulásáért
szorítunk, a két kis huncut lányt pedig imádjuk. Jázmin
hercegnő barátságát kerestem és olyan drága volt, amikor
beszélgethettem vele. Ha nem baj, hogy néha jelentkezünk,
szívesen tenném. Jázminnak ígértem valamit, és rövidesen
küldöm is neki postán. A hülye emberek gonoszságát nem
lehet kivédeni. NE pazarolja erre az energiáját. Ők sokkal
szegényebbek, mint Önök, mert a lelkük üres, nyomorult.
Semmi szégyelni valója nincs a Pintér családnak. Segíteni
meg úgy lehet, ha tudjuk mire van szükség. Azért kérdeztem a
gyümölcsfákat is, mert nem tudtam, hogy van-e esetleg 10
almafa, és jó lenne egy szilva? Szóból ért az ember. Aki
kötözködni akar, az bele fog kötni az élő fába is. Nemrég
olvastam egy csoda jó gondolatot, néhány emberrel már
megosztottam. Nekik segített. Segítsen Önöknek is!
” Sokkal nagyobb az erő mögöttem, mint az akadály előttem.”
Enikő! Ez így van. Tudom, hogy nagy erő sorakozott fel
Zalán és testvérei mögött és ez nem hagyja, hogy gyenge
jellemű lelketlen szörnyetegek elvigyék az erőt, ami másra
kell.
Nagyon köszönöm a lehetőséget!!! Imádom Hitlert, a cicát
is, és Önöket nagyon nagyra becsülöm. Hatalmas erő van a
családban. Írjon, ha valami bántja. Kidumáljuk és megy
tovább minden szépen, jól! OKÉ???”

Nagyon szépen köszönjük! Annyira jól esnek a kedves szavak. Hogy valaki nem csak a rosszat akarja meglátni. Pontosabban nem a rosszat keresi. Köszönöm! A levél írójának és mindenkinek! Nem csak a tárgyi segítség jelet sokat, hanem a kedves szavak is. Gyógyítják a lelkünket. És ugyanolyan hálásak vagyunk érte, mint a többi segítségért!

Hogy hova tűntek a milliók? Milliók? 🙂 Mindenünket ebbe a kis emberbe fektettük! Hogy még mindig itt legyen velünk, éljen, örömöt okozzon! Nekünk! És talán idővel másoknak is! Biztos vagyok benne,hogy ő céllal érkezett közénk, neki helye van ebben az életben. Ahogy mindenkinek! De nekem/nekünk Ő különleges, hiszen ő a miénk. Test a testünkből, vér a vérünkből. És ez a csöpp kis test beteg. Nagyon beteg! És meg kell gyógyulnia. Ami sok szenvedéssel jár a részéről, sok lemondással a mi részünkről. A gyógyuláshoz viszont sok erő és egészséges lélek kell biztos háttérrel. Igyekszünk minden tőlünk telhetőt megtenni, hogy neki ez meglegyen. És mivel nem csak egy gyerekünk van, igyekszünk a többi gyereknek is a lehetőségekhez képest a legtöbbet megadni. Sajnos ez nem mindig sikerül. Mikor egy-egy postot közzéteszek, nem azért írom le, hogy mindenáron segítsetek! Csak azt írom le, ami bennem van.Ez a blog a kezdetektől arról szól, ami bennem van. Ami aktuálisan foglalkoztat. Nem csak Zalán betegségéről írok, hanem a családunkról. Arról, ami körülvesz, amivel mind meg kell küzdenünk. Az örömünkről és a bánatunkról is. Úgy írok le mindent, ahogy van! Nem szépítek semmit, nem titkolok ell semmit. Lehet, néha úgy tűnik, hogy nekem “minden” kellene. Lehet, néha rosszul fogalmazok. Mikor leírom, hogy valamink elromlott, nem azért írom le, mert mindenáron kell egy ÚJ! Csak egyszerűen ez hozzátartozik az életünkhöz, a küzdelmünkhöz. Ez is bennem van. Pár hónappal ezelőtt apa is írt egy postot. Ő is leírta, hogy akkoriban, mikor elindult ez a blog, megbeszéltük, hogy mindent úgy írunk le, ahogy van. Semmit sem kozmetikázunk. Vannak jobb és rosszabb napjaink. Vannak nagyon nehéz időszakok, mikor úgy érezzük minden összeesküdött ellenünk, mert egyszerűen semmi sem akar sikerülni. És vannak nagyon szép időszakok is. De ezeket is leírom mindig! Hogy velünk együtt örüljetek! 🙂

Ahogy ma is egy nagyon szép dolog részesei lehettünk a pesti babaexpón! Az összefogás értünk/Zalánért annyira szívmelengető és jóleső érzés! Kaptunk kupakot, Csengének ruhát, mosószert. És ami a legjobban esett, bíztatást, megértést, együttérzést. Nagyon jól esett! Zalán is nagyon jól érezte magát, sokat játszott a játszóházban. Igaz, hazafelé majdnem szétszedte az autót. Röpült a lufi, bökködött a csavarhúzóval vagy éppen szerelte az expón kapott traktort. Köszönjük mindenkinek az élményt, a segítséget, a lehetőséget! <3