2015.04.20.

2015.04.20.

Nagyon sokat gondolkodom, mit tudnánk másként, jobban tenni, hogy könnyebb legyen. Minden téren. A pozitív gondolkodást folyamatosan próbálom magamra erőltetni, ennek ellenére időről időre legyőznek a negatív gondolatok. Egyrészt mert nem tudom magam elhatárolni a minket körülvev problémáktól, másrészt azért, mert ezek a problémák arra várnak, hogy én oldjam meg őket.

Zalán betegségével kapcsolatban csak pozitív gondolatokat engedek meg magamnak. Hogy miért sikerül? Magam sem tudom! Talán csak azért, mert egyszerűen elképzelhetőnek sem tartom, hogy nélküle folytassam bármikor is az életemet, így őt is odaképzelem minden gondolatomban a jövőbe. Ez pedig óhatatlanul azt jelenti, hogy meg fog gyógyulni! 🙂 Ebben az esetben hiszek abban, hogy a gondolatnak teremtő ereje van.

Nagyon érdekes ez! Míg Zalán beteg nem lett, soha nem gondoltam, hogy ez megtörténhet velünk. Valahogy a gyerekrákkal nem is foglalkoztam, mert annyira távoli volt. Meg voltam róla győződve, hogy minket ez nem veszélyeztet. Hazudnék, ha azt mondanám, nem voltak problémáink, hiszen már akkor is tiltották apa fizetésének 50%-át, akkor is jelentős problémákkal küzdöttünk. Aztán Zalán beteg lett és elképzelni sem tudtam, mi lesz így. Miközben haladtunk a kezelésekkel, telt-múlt az idő, sok olyan dologgal találkoztam, ami még bennem is megrökönyödést keltett. Nem értem az országot, a rendszert, sok ember közönyét és szinte utálatát.

Nemrégiben megismerkedtem egy anyukával, akinek a picikéje szintén abban a betegségben szenved, mint Zalán. Csakhogy ők Angliában élnek. És ott minden segítséget megkapnak. Az utazások is ingyen vannak, a szállás is, ha kezelésre mennek, stb… Közben pedig a szívem facsarodik össze, hogy arra gondolok, hogy mennyi pénzt “dobtunk ki” eddig is az utazásokra, szállásra, étrend-kiegészítőkre. Miközben néhány ismerős és ismeretlenek úgy néznek ránk, mint valami ufóra, ha elmondjuk, hogy bizony havi 140 ezer Ft az étrend-kiegésző költségünk. Őszintén csodákozva kérdezik, hogy miért? Hiszen abból be lehetne fizetni az elmaradt gázszámlákat és akkor nem állnánk a kikapcsolás előtt 2 héttel, akkor a gyerekeknek lenne cipője… Hosszasan sorolhatnám mi mindenre kellene nagyon gyorsan pénz. Azt direkt nem is említem, hogy nekünk is szükségünk lenne erre-arra, mert ez annyira lényegtelen! Nekem/nekünk! Ehelyett látom a sok beteg kisgyerek képeit alapítványoknál, itt-ott, lassan már napi szinten lesz egy-egy gyerek a tévében, aki segítségre szorul. Szinte mindenhol elmondják, leírják, hogy ebben a helyzetben mennyire sok segítségre van szükség, hogy milyen kilátástalan ilyenkor a helyzet. Sokan azt hiszik, hogy ezek a problémák egyik pillanatról a másikra megoldódnak. Sajnos nem. Sem nálunk, sem más kisgyereknél. A kezelések éveket vesznek igénybe. Az utánkövetések évtizedeket! Közben pedig legtöbbször felbomlanak a családok. És ez senkinek sem jó! Főképp nem a beteg kisgyerekeknek!

Mikor ebbe belecsöppentünk, elképzelhetetlen volt ez az egész. Rémisztő, felfoghatatlan. Mikor a retinoblasztómások oldalán elolvastam a személyes kórtörténeteket, egyszerűen nem hittem el, hogy a gyógyulásig milyen út vezet. Az akkor 2,5 hónapos babámra félszáz altatás, kezelések, kemoterápiák, kórházi napok sokasága vár. Nem hittem el! Ahogy most sem hiszem el, hogy még a felénél sem tartunk (5 éves korig) és már 30-nál is több altatáson van túl. Minden egyes alkalmat megszenvedtünk. Együtt, közösen! Sőt, családilag! Akárhányszor is írom le mivel jár, nem lesz könnyebb! Ma sem könnyebb, mint először. Még mindig nem tudjuk mit hoz a jövő és csak remélni tudjuk, hogy gyógyulást. Bizonytalanságban élünk lassan 2 éve, miközben már szinte az összes lehetőségen végigjártunk. Bízni tudunk csak az elmaradt számlák rendezésében, az élhető mindennapokban, de legfőképp a gyógyulásban! Mert ha nem, mi lesz velünk? Igyekszem erre nem is gondolni!

Mivel az anyagi problémáink mára ismét jelentőssé növekedtek, szeretnénk újraindítani az árveréseket. Először szeretném kiválogatni azokat a játékokat, amiket a gyerekek tudnak nélkülözni. Titeket pedig arra kérlek, lehetőség szerint licitáljatok és segítsetek! Köszönjük szépen!


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

2 × 2 =