Küzdünk. Mindennel!

Nyűgösen telnek a napok és főleg az éjszakák. Hiába kérdezem fáj-e valami vagy mi a baj, csak sírás a válasz. Nagyon nem könnyű így és fogalmam sincs mi lehet a baj.

Még várunk 4 fogacskát, de ma belekuksiztam a csöpp kis szájába és nem láttam, hogy jönne akár csak egy is. Nyomkodtam a kis fülét, nem az fáj-e, de nem reagált rá. Nehéz így! Ilyenkor annyi minden megfordul a fejemben… Pedig tudatosan próbálom magam lebeszélni minden rosszról.

Küzdünk az étkezéssel is. Szeretné azt enni, amit a többit, szeretné azt tenni, amit a többiek. Most hogy tegyek igazságot? Az lenne az igazi, ha mindenki ugyanazt enné és akkor nem lenne ekkora galiba minden étkezéskor, de ezt nem engedhetjük meg magunknak. Sokszor a tesók is szeretnék azt enni, mint Zalán, de egyszerűen nem megy!

Ez a hónap amúgy is dupla nullás. Kétszer mentünk Budapestre eddig, itt volt a bérmálkozás és holnap a ballagás. És már szégyenlem leírni is, apa még mindig nem kapta meg a betegszállításért járó fizetését. Sokszor mér mérges vagyok rá, miért is megy mindig oda dolgozni, mikor nem fizetnek! Ebben csak az a röhej, hogy állambácsi nem fizet!!!

A sok viszontagság ellenére igyekszünk azért néha kikapcsolódni is. Ma pl. Andrást kellett átvinni a szomszéd faluba az iskolájába egy utolsó osztálybulira és összekötöttük a kellemest a hasznossal. Ugyanis az iskola mellett van egy remek játszótér és igazán jól érezték magukat a gyerekek. Nem maradtunk sokáig, mert ma elég hűvös van és nem akartuk, hogy bármelyik gyerkőc is megfázzon. De a lényeg az, hogy kicsit kiszakadtak ők is mindennapi itthonlétből. 🙂

Apa most a hétvégét itthon tölti és nagyon örülünk neki. Egyszerűen szuper! Talán haladunk kicsit a hát körüli munkákkal is, mert mikor egyedül vagyok a gyerekekkel nem mindig jutok a dolgok végére. 🙂 Remélem ez máshol is így van, nem csak én vagyok kétbalkezes! 🙂 Azért lehetne egy kicsit jobb idő is, mert ez a nagyon hűvös annyira nem jön be nekem! És a gyerekeknek sem! De Zalán nagyokat tud legalább homokozni. Még mindig a traktor és a teherautó a sláger. Bármerre járunk is, mindig azokat keresi. Ha netán tankolunk, a benzinkúton is mindig a traktorokat lesi, hátha kaphat. 🙂

Már kétszavas mondatokat mond, igaz, sokszor úgy, csak mi értjük. De ez így a jó! Így legalább úgy érezzük, ő csak a miénk. A mi megismételhetetlen kis csodánk, aki a borús idő ellenére beragyogja az életünket. De most nem örülök ennek a nagy nyűgösségnek! 🙁 Félek és féltem! 🙁