Nagyon jó, tartalmas napokat töltöttünk Szombathelyen de sajnos ma vége, este hazautazunk. Az eredeti tervek szerint csak holnap mennénk, de mivel holnap már temetés lesz, így ma este hazamegyünk. De nagyon jól szórakoztunk, mindenki jól érezte magát!

Első nap sétáltunk, felfedeztük a környéket, megmutattam mindent a gyerekeknek. Meleg volt de így is jó volt. A második napot a fürdőben töltöttük és mindenki nagyon jól szórakozott. Zalán először kicsit félt a nagy vízben, de aztán megszokta és már élvezte. Mama vett neki egy vizipisztolyt, amivel mindenkit lelőtt. 😀 A gyerekek sokat csúszdáztak apával, amit talán legjobban apa élvezett. Harmadik nap Kőszegen voltunk. Annyira jó volt! Ez volt a szívem vágya. Eljutni újra, 8 év után az ostromnapokra. Végignéztük a felvonulást, a gyerekek fagyit ettek, mi limonádét ittunk. Isteni volt! Zalán az ebéd utáni alvását a kőszegi mamánál töltötte. Mindenkinek tetszett a felvonulás, látványos volt, bár a gyerekek mindig megijedtek, akárhányszor lőttek. Szerettük volna megnézni a várostromot is, de sajnos késő kezdődött és nekünk már indult a buszunk vissza Szombathelyre. Ahhoz képest, hogy fárasztó napunk volt és azt hittük a gyerekek korán kidőlnek, méd este 10-kor ugráltak az ágyban. Zalán aludt el a legutoljára. Hihetetlen mennyi energia van benne! Tegnap szerettünk volna kimenni a Kalandvárosba, de annyira meleg volt, hogy nem mertünk megkockáztatni egy napszúrást, így inkább újra a fürdőt vettük célba. Ahol ismét nem családtunk. Jókat fürdőztünk, ettek a gyereke lángost, ittak jégkását.

Délután megrendezték a 7. nemzetközi vizivágtát, ahova apa az utolsó pillanatban nevezett Csengével. A feladat annyiból állt, hogy a gyerkőcöt cipelve kellett a medence egyik oldalától a másikig átfutni. Apa az első pillanattól vezetett, nem talált ellenfelet. 🙂 Az utolsó előtti versenyzőnél Jázmin kisírta, hog apa vele is fusson egyet, és együtt megjavították a korábban beállított csúcsot, így az apa-Jázmin páros az aranyérmet, az apa-Csenge páros pedig az ezüstérmet hozta el. 🙂 Volt ám öröm! Milyen büszkék voltak magukra! Már ezért megérte eljönni! Este pedig, miután elaludtak a gyerekek, kicsit kimozdultunk apával kettesben. Annyira jó volt! Sokat beszélgettünk (abban a 1,5 órában) Zalán betegségéről, az életünkről, apa mesélt a mentőzésről… Olyanokra jutott időnk abban a 1,5 órában, amire amúgy nem. Hihetetlen, hogy egy sör és fanta mellett mennyi mindenre jut idő, ha nincs körülöttünk 4 nyüzsgő gyerkőc. 😀

Ma még pontosan nem tudjuk mi lesz a program. A gyerekek még csak most keltek fel. Lassan elkezdünk pakolászni, majd az ebéd utáni alvás után lassan indulunk, 5 órakor hazafelé vesszük az irányt.

Nagyon örülök, hogy el tudtunk jönni. Ez alatt a 4-5 nap alatt nem gondoltam a betegségre. Meg semmire. Csak egyszerűen együtt voltunk és jól éreztük magunkat. Úgy, ahogy otthon soha. nem nyomasztottak a be nem fizetett számlák, az iskolakezdés, az utazások… Bárcsak több ilyen lenne! Szpetember végén lesz Kőszegen a szürei mulatság. Ha úgy lesz, csak 1 délutánra is, de szeretnék eljönni. Sok ismerőssel találkoztam és kicsit rossz érzés is, hiszen az ember belül nem érzi, de így látom a kortársaimon, bizony már öregszünk. Őszülünk, ráncosodunk. Mikor elmentem erről a környékről, a mostani tinik, fiatal felnőttek 3-4 évesek lehettek. Annyira más lett minden! Nehéz szívvel, de mégis boldogan megyek most el. Szeretnék még itt maradni, de haza is vágyom. A megszokott környezetbe. Hiányzik a ház, a cicák, az autó… A gondok nem, de most újra szembe kell nézni velük. Hiszen pont 1 hét múlva újra utazunk. 🙁 De bízom a legjobbakban. Annyira nagyon bízom!

Köszönöm, hogy mellettünk álltok és általatok eljuthattam ismét a szülővárosomba. Köszönöm, hogy most már a gyerekek is láthatták, igaz más szemmel, amit én. Ezek a napok felejthetetlenek lesznek egy jó darabig. Most próbálok ebből építkezni, erőt nyerni a következő napok, hetek, hónapok megpróbáltatásaihoz. És lassan kezdődik az iskola is. 🙁