Sajnos vége van az együtt töltött szép napoknak, holnaptól apa ismét dolgozik. 🙁 Jó volt, hogy itthon volt! A gyerekek is nagyon élvezték és  Zalán is teljesen hozzánőtt. Apát nem zavarta a meleg, ha Zalán markolózni akart, akkor kiment vele, ha hintázni akart, akkor hintázni vitte. 🙂

Én pedig addig nyugodtan végezhettem a dolgomat. Eltettem télre a lecsót, az uborkát és mindent, ami addig termett, míg mi Szombathelyen voltunk. 🙂

Most viszont már a hétfői útra koncentrálunk és az iskolakezdésre. Köszönjük szépen a sok segítséget, amit tőletek kaptunk, az iskolás szerek 99%-a már összeállt. Ami hiányzik, az már csak András írószerei, tolltartó és a gyerekeknek a ruhák. Idén viszonylag szerencsénk van, mert azt a “sok” beiskolázási utalványt, amit apa kapott a mentőknél, a Tescoban ruhára lehet levásárolni. Igaz, max. 1 gyereknek lesz elég, de ez már így is nagy segítség! 🙂

Az iskolakezdés előtt viszont még vár Andrásra egy 4 napos edzőtábor Révfülöpön. Erről csak az utazásunk előtti napon kaptunk tájékoztatást, így nagyon nem is tudtunk rá készülni eddig. Biztos nagyon jól fogja magát érezni András, nem is gondolkodtam egy pillanatig sem, hog elmehet-e. Már csak azért sem, mert a teljes összeget a helyi sportegyesület állja. Ebben benne van az utazás, szállás, napi háromszor étkezés. És a Balaton. 🙂 Nem sajnálom tőle, hiszen rövidesen úgis iskola és már nem is lesz olyan egyszerű  gyaloggalopp, mint az általános iskola. Megérdemli!

Jázmin és Csenge továbbra sem várja a szeptembert. És én sem! 🙁 Annyira jó volt ez a nyár, hogy itthon voltak, mókáztunk, bolondoztunk egész nap. Mostantól pedig újra jön a tanulás, leckeírás. Jázminnal kedden voltunk a szokásos éves ortopédiai kontrollon. Féltem, hogy le leszünk tolva, mert mióta Zalán beteg lett, nem jártunk ellenőrzésre, csak itthon végeztük a kötelezően előírt gyógytornát. De szerencsére a helyzet nem romlott, bár a scoliosis továbbra is megvan. 🙁 Ami állítólag mára hanyag tartással is párosul. Szóba jött ismét a gyógyúszás. 3 hét türelmi időt kaptunk dönteni, hogy visszük-e. Jázmin nagyon élvezné, abban biztos vagyok, de Csenge is szeret úszni, így valami megoldáson töröm a fejem, hogy Csenge se maradjon ki belőle. Bár egyelőre fogalmam sincs neki ez mennyibe kerülne. Jázminnak orvosi javaslatra ingyen lenne természetesen. Most ennek szeretnék utána érdeklődni.

És hétfőn újra utazunk. A félelmeink ugyanazok, mint voltak. Csak ne legyen kiújulás, ne legyen új daganat! Zalán továbbra is diétán van, ami azt jelenti, hogy az ételeinket javarésze, kb. 70-80%-a nyers formában jut a szervezetébe. Szerencsére továbbra is imádja a gyümölcsöket, zöldségeket. Kukoricából, uborkából szinte korlátlan mennyiség belefér. 🙂 Mostanában barátkozik az eddig nem igazán kedvelt paradicsommal is. Húsból csak fehérhúst, illetve halat eszik. Nehéz megtalálni az arany középutat az egészséges és a mániákus diétás étrend között, de azért igyekszem tartani. Kenyeret még mindig nem eszik. 🙂 Ami nagyon jó, mert úgy látom, nem is hiányoznak neki a finomított szénhidrátok! Csak ne kerülne minden olyan sokba! 🙁

Nagyon bízunk benne, hogy hétfőn minden rendben lesz. Igazából talán bele se merek gondolni, el sem tudom képzelni mi lesz, ha nem. Akkor ez a sok minden, amit kap, ez a sok féltő gondoskodás hiábavaló lenne? Nem hiszem! Eddig bevált! Tudom, vagytok páran, akik azt mondjátok, szükségtelen ez a sok étrend kiegészítő, felesleges ez a szigorú diéta, de higgyétek el, mindent alaposan átgondoltam, mióta ezeket a szereket alkalmazzuk. Nem győztek meg az ilyen-olyan lelkendezések, mindennek utánaolvastam mielőtt ezek mellett döntöttem. Sőt! Mostanában egyre jobban foglalkoztat a lutein alkalmazása, ami elvileg a szemre gyakorol jótékony hatást, azonban még nem találtam olyan anyagot, ami konkrét laboratóriumi vizsgálaton alapul.

Ahogy halad az idő, egyre jobban foglalkoztat az őssejtbeültetés, hogy elkerüljük a később kialakulóesetleges másodlagos daganatokat. Mint tudjátok, jelenleg 50% az esély, hogy később máshol daganat alakul ki Zalán szervezetében. Ha belegondoltok, ez rettenetesen sok! Nekem legalábbis! Összeszorul a szívem, ha arra gondolok, hogy lehet ezt a háborút megnyerjük sok-sok küzdelmes csata után és pár év múlva újra szembe kell néznünk ezzel a rémmel. Akár egy agydaganat, akár bármilyen csontdaganat formájában. Én nem ezt az életet szántam Zalánnak! Ebbe nem tudok belenyugodni! Csak csak felére csökkenthetnénk az esélyt az őssejtekkel, akkor már bőven megérné. Apval még Szombathelyen megbeszéltük, hogy alaposan utánajárunk ennek és ha sikerül, akkor belevágunk! Mert muszáj! Mert neki élnie kell! Ezért bármit megteszek! Nem lehet, hogy ez a számomra gyönyörű kis ember elveszítse a harcot! Ezt nem engedem!