Úristen, még csak 6-a van! 🙁 Eltelt egy hét (vagy 4 nap) és már be is köszöntött az első betegség. Már tegnap is folyt Jázmin orra, de mára teljesen ledöntötte a lábáról. Most extra vitamint és antibiotikumot kap, mert sajnos zöldet fúj, ennek ellenére sajnos reális esélye van, hogy Zalán elkapja tőle a betegséget. Ez pedig alapjaiban írhatja át a keddi utazásunkat.

Bár most altatás nem lesz, koplalni se kell, de mégis csak fel kell mennünk az onkológiaii osztályra, ahova pedig nem tanácsos betegséget bevinni. Nem is tudom így hogy lesz! 🙁

Már annyira mondogatom magamnak, hogy minden rendben lesz, hogy lassanként elhiszem. Viszont mikor ilyen betegség becsúszik, ez teljesen átrendezi a gondolkodásom. Banális, kis nátháról van szó. Röhej az egész, de nálunk ettől borul minden! És ez még csak egy kis nátha…

2 éve ilyenkor éppen hazafelé készülődtünk Budapestről. 2 éve kapott Zalán vért, mert a kemótól annyira vérszegény lett, hogy az már veszélyeztette az életét. 2 éve ilyenkor is beteg volt Jázmin. Mennyi minden történt azóta!

Akkor még csak ábrándoztunk arról a napról, mikor majd Zalán úgy jön ki a műtőből, hogy már nem aktívak a daganatai. 2 éve ilyenkor még javában kemoterápiára jártunk. Egy hónapban hatszor is utaztunk Budapestre. És mennyi pénz elment rá. Inkább ki se számolom, hogy a több, mint 2 év alatt mennyi pénzt emésztett fel a betegség! És még hol a vége? 🙁

Lehet, sokan nem nem értik, miért kérünk még mindig segítséget. Higgyétek el, nem azért, mert unatkozunk! Zalánnak az utazásait még mindig meg kell oldanunk. Ebben a hónapban is háromszor utazunk. Az étrend kiegészítőket még mindig ugyanúgy meg kell venni és a diétát is tartanunk kell. Hiszünk abban, hogy ezzel tudjuk csökkenteni a betegség újbóli támadásának esélyét, ami még évekig nagyon nagy. 🙁 Az, hogy kaptunk már segítséget, nem azt jelenti, hogy az örökké tart. Sajnos hiába próbáltuk beosztani, elfogyott. Nem azért, mert másra költöttük, azért, mert az egykor kapott segítség is véges. Hogy konkrét számokról beszéljük, ez (mint már jópárszor leírtam) 140 ezret jelent az étrend kiegészítőkre, utazásonként kb. 20 ezret és a diáta havi plusz 30-40 ezerrel terheli meg az amúgy is szűkös költségvetésünket. Tehát ez ebben a hónapban (mivel háromszor utazunk) kb. 230-240 ezer Ft. És ez csak az, amit Zalánra költünk.

Mellette pedig még itt a három testvér. Eg középiskolás, egy általános iskolás és egy óvodás. Akinek van gyereke, főleg ekkorák, az tudja, hogy mindhárom helyen fizetnünk kell ezt-azt. András a legköltségesebb, hiszen neki nem csak az étkezését kell fizetnünk (legkorábban délután 4 órakor ér haza), de a bejárást is és pénz nélkül (ha csak párszáz Ft is) nem nagyon lehet már elengedni.

Apa továbbra is mindent elvállal, amit tud, ami a mentőzéssel nem ütközik. Megy mozgóőrségbe és még 2 másik munkája is van. De nem elég. Mi már megszoktuk, hogy szinte sosincs itthon (ma is dolgozik), de a gyerekeknek sokszor hiányzik. De muszáj mennie, mert így sem elég! Sok a feszültség, ami az anyagiak hiányából adódik és abból, hogy szinte sosincs itthon. Pedig itthon is lenne dolga, higgyétek el! Ezek a dolgok pedig vagy tolódnak, vagy rám hárulnak. És nekem is sok…

Mindig van, amivel próbálkozunk, hátha jobb lesz vagy könnyebb lesz, de meg van kötve a kezünk több dolog miatt is. Egyrészt falun nehezebb boldogulni, másrészt míg nincs anyagi háttér, messzemenő terveink nem lehetnek. Elköltözni nem tudunk, mert akkor nem lenne aki vigyázna a gyerekekre, míg mi Budapesten vagyunk. Annyira reménytelennek és patthelyzetnek érzem a mostani életünket! Sokszor vagyok ideges emiatt, mert egyszerűen nem látom a kiutat. Tudom, hogy egyszer mindennek vége lesz és Zalán meggyógyul, de aggódok, hogy fogjuk addig kibírni. Mire egy csöppöt is fellélegezhetünk, addigra 2020-at fogunk írni. András már remélhetőleg egyetemre fog járni, Jázmin elballag az általános iskolából és Csenge is kiskamasz lesz. Borzasztó hosszú még addig az út! Főleg úgy, hogy minden hónapunk küszködés.

Az is lehet, hogy jövő hónapban már nem lakhatunk itt, mert ebben a hónapban nem fogjuk tudni kifizetni a lakást. És akkor hova költözünk? Mit válasszak? Zalán életét, hogy utazzunk a kontrollokra vagy hogy a 4 gyerek feje felett fedél legyen? Á, rossz ez így mindenhogy!

És hogy miért hozom fel újra és újra az anyagiak témát? Mert ekörül forog az életünk. Enélkül Zalán sem éli túl a betegséget! 🙁