Igyekszünk megbékélni a helyzetünkkel és Zalán betegségével. Sajnos újra meg kell vívnunk a harcot a daganattal. De elsőre is sikerült, most is menni fog!

Nagyon nehéz ebben a helyzetben erősnek lennünk mosolyogni, hogy lehetőleg a gyerekek se érezzenek semmit a betegség visszatértéből. Egyszer már győztünk, másodszor is győzni fogunk. És a doktornéni, aki egy földreszállt angyal, ő is bizakodó. Ahogy eddig is, rá kell bíznunk Zalán életét. Megbízunk benne és követjük az utasításait. Minden rendben lesz, ezt kell éreznem!

Mikor kedden reggel felkeltem, akkora indulat és olyan mérhetetlen düh dolgozott bennem, amit szavakba önteni nem tudok. Apa dolgozott, én itthon hagytam a gyerekeket mamával, míg elmentem boltba Pannonhalmára. Mikor kiértem a második faluból is, nem bírtam magamban tartani, csak sírtam. Annyira dühös voltam a világra és mindenre, hogy észre se vettem milyen gyorsan kúszott a kilométeróra mutatója 110 fölé. De két őrangyal ment előttem, ezt most már tudom. Igaz, akkor dühös voltam a lassúságukért. Miután végül majdnem sikeresen felkenődtem előzés közben 2 kamionra, akkor jöttem rá, hogy ha nekem bajom lesz, ki lesz Zalán támasza? Lassítottam.

Megemészteni ezt nem lehet. Újra visszatértek a régi félelmek, a bizonytalanság. A problémák nem újak és most még ez az érzelmi ingadozás is. De erősnek kell lennem, hinnem kell a gyógyulásban úgy, mint először. És hinni is fogok, hiszek is benne, hiszen ez az amit akarok!

Elnézem ezt a csöpp kis embert és elképzelni sem tudom, hogy elveszíthetem! Nem fogom elveszíteni, mert meg fog gyógyulni! Ilyen és hasonló gondolatok cikáznak át az agyamon naponta milliószor. Tudom, idővel valamennyivel könnyebb lesz és most csak ez a remény éltet és visz tovább az úton.

Viszont van 3 másik gyerkőc is és nekik boldog, szeretetteljes ünnepet kell varázsolnom, lesz ami lesz! Így aztán jövő hét szerdán újra Budapestre utazunk, de utána már csak az övék leszek. 🙂

Ma végre útra indultak a kupakok is reméljük legalább 1 havi étrend kiegészítő kikerül belőle. 🙂 Tudom, más ezt nem tartja fontosnak, de én úgy gondolom, amiben hiszünk, az használ is. És mi ebben hiszünk. Mindenkinek más jön be, nekünk ez. És ez adja a reményt is a végtelen harchoz. Mert győznünk kell és győzni is fogunk! Együtt, mi hatan!