Lassan már megszokhatnám, de mégsem tudom. Apa ma megint nem kapott fizetést! Az utóbbi időben egyre gyakrabban van így és egyre hosszabb ideig kell várni, hogy megkapja. 🙁
Amit ma én kaptam, abból gyorsan befizettem (igen, már meg is tettem!) a legelőször lejáró számlánkat és annyi pénz maradt a számlán, hogy maximum 2 napig kihúzzuk belőle. És ebben még nincs benne, hogy Andrásnak bérletet kell venni, a hétvégén Csenge farsangja és jövő héten 2 napos budapesti utunk lesz.
Bármennyire is igyekszem pozitív lenni, rettegéssel tölt el, hogy mi lesz, ha apa addig sem kapja meg a fizetését és nem tudunk elmenni. Az MRI-t nem lehet kihagyni, utána hónapokat kell várni egy új időpontra.
Tudom, hogy nagy a gáz az egészségüggyel, hiszen naponta látom, hallom, olvasom az egyre elképesztőbb történeteket. De apa megdolgozott azért a csöpp kis pénzért. Sőt! Ma, 3 nap után először van itthon szabadnapon, eddig reggel fél 6-kor ment, este fél 8-kor ért haza. Nem is akarom a pénzügyekkel terhelni most, mikor van egy csöpp kis lehetősége pihenni, hiszen holnap újra megy.
Nem tudom mit mondjak, gondoljak… Elakadtak a szavaim! Miért van az, hogy ha egy kicsit is próbálok pozitív lenni, az élet összetöri minden álmomat és még a szőnyeget is kirúgja a lábam alól? 🙁
Persze Jázmin beteg, fáj a torka és köhög. Már csak az kell, hogy Zalán is elkapja! Így sem tudom miből veszek neki gyógyszert! Jaj! 🙁