2016.02.03.
A reggeli kávé mellett próbálom összeszedni a gondolataimat, mit kell tennem, mire kell figyelnem, mi a következő lépés.
Mit miből lehet kigazdálkodni, melyik számla befizetése a legsürgetőbb és mennyi marad a feltétlenül szükséges dolgokra. Mert enni muszáj, főleg a gyerekeknek.
Csengének holnap, Jázminnak hónap végén lesz névnapja. A hónapban 2 farsangi bál is vár ránk és csalódottak lennének a gyerekek, ha nem mehetnének. Jelmezekre már nem is gondolok. Csengének szombaton lesz a frasang, kutya, cica vagy Elsa hercegnő szeretne lenni de most esélytelen egy jelmezre szert tenni. 🙁 Jázmin jelmezeit évek óta apa tervezi és készíti.
Az imént érkezett a rossz hír, hogy a jövő heti utunk mindenképpen 2 napos lesz és még az sem kizárt, hogy 3. 🙁 A doktonéninknek ugyanis a kedd a rendelős napja és nem tud átjönni az MRI-re, hogy egy altatással megússzuk a dolgot, így Zalán hétfőn és kedden is kellemetlen napokat fog átélni. Összeszorul a gyomrom ha erre gondolok. Annyira 1 napra készültem és most annyira rossz lesz itthon hagyni a lányokat. Jázmin az utóbbi időben egyre anyásabb lett. Szinte minden pillanatban a nyomomban van. Sorra kapom tőle a “szeretlek anya” feliratú rajzokat. Naponta többet! Imádom! <3
Csenge kis dacos ismét, de majd kinövi. Én így is mérhetetlenül szeretem!
Zalánt egyre jobban megviseli a rendszeres tortúra. Sokszor sír és kiabál álmában, amitől én is sokszor kimerült, feszült és ideges vagyok. Már félek az éjszakáktól. Az utóbbi időszakban visszatértem az éjszakai olvasásra. Tudom, hogy aludnom kellene mert szükségem lenne rá, de próbálom így kikapcsolni a gondolataimat. Legalább addig a fantáziák birodalmában érezhetem magam, míg könyvet tartok a kezemben. Addig sem kell a gondokra figyelnem. Akkor vagyok boldog! És nagyon szeretnék nem csak 1-2 órára boldog lenni!
Többször kérdeztétek és szinte folyamatosan kérdezitek, mire lenne szükségünk, illetve nekem személyesen mire lenne szükségem. Nagyon szépen köszönöm az érdeklődést, de mindenkinek ugyanazt tudom mondani. Egyrészt amire szükségünk van, azt a "Tárgyadománnyal is segítheted gyógyulásomat" menüpontban megtaláljátok amit folyamatosan igyekszem frissíteni. Másrészt pedig köszönöm szépen, de nekem ne küldjetek semmit! Megelégszem a ruháimmal, és mindennel amim van csak a gyerekek legyenek boldogok, nekik legyen meg minden amire szükségük van.
Így most lelkileg nem túl jól kezdem a napot de majdcsak lesz valami! Legalább ne lenne ilyen gyászos az idő és legalább apa itthon lenne! De sajnos egyikre sincs ráhatásom. 🙁
One thought on “2016.02.03.”
Kedves Anyuka!
Teljesen megértelek… Sajnos sokszor vannak olyan napok, amikor bármennyire is igyekszik az ember, nem igazán örülhet semminek sem.
De mivel szeretsz olvasni, amit megértek, mert addig az ember tényleg teljesen máshol van, kérlek csinálj úgy mint én szoktam.
Ha nagyon rossz kedvem van, mindig valami mást képzelek oda. És tudom, ez neked is megy. Ha például, hiányzik a napsütés az esős napokon, akkor én azt képzelem, hogy jó idő van. Ha megbántanak, azt képzelem, mit mondott volna ha nem akart volna megbántani. Ha hiányzik valaki, aki már soha ( mert meghalt) nem lehet velem, elképzelem, hogy él és mellettem van.
És ez eléggé megviseli a lelket.
Hidd el leírni sokkal könnyebb, mint meg is tenni. De bármennyire is nehéz, kérlek ne add fel, lesz még minden sokkal jobb 😀
Addig is minden jót kívánok! És imádkozom értetek is!
Szeretettel: Henrietta